Haditechnika 45. (2011)

2011 / 4. szám - FÓKUSZBAN - Sárhidai Gyula: 70 éves a 38/42.M Botond terepjáró rajkocsi

70 éves a 38/42.M Botond terepjáró rajkocsi A Magyar Királyi Honvédség terepjáró tehergépkocsi­beszerzései az 1930-as években végig megoldatla­nok maradtak, mivel pénzhiány nem tette lehetővé sem kellő mennyiségű kocsi gyártását, sem külföldiek megvásárlását. A hazai tehergépkocsi-gyártás fő bázisa a győri Magyar Waggon és Gépgyár Rt. (MWG) volt, amely autóbuszt, teherautót és traktorokat is gyártott. 1936-tól fokozni kezdték a gépjárműfejlesztési erőfeszí­téseiket. Elkészült az 1936M mintájú RÁBA AFI 1,5 tonnás közepes tehergépkocsi, amely polgári haszonjárműnek ké­szült, de a hadsereg is vásárolt belőle. A 350 példányban épült teherautó jól bevált katonai használatban, bár csak 4 x 2-es meghajtású volt, de a magyar utakon megfelelt. Számos korszerű megoldású részegységgel épült, s ez lett a későbbi Botond kiinduló alapja. 1937-ben Winkler Dezső oki. gépészmérnök, az MWG fejlesztési osztályvezetője megkezdte a munkát egy új, te­repjáró tehergépkocsi tervezésére, amely mindenben meg­felel a Honvédelmi Minisztérium elvárásainak. Az 1,5 ton­nás járművet a gépkocsizó gyalogság csapatszállító (raj) tehergépkocsijának szánták, de feladatai egyre bővültek. Győrben 2 db prototípus épült, a szerkezeti megoldások igen jól sikerültek. A meghajtás 6 x 4-es rendszerű, a 3 ten­gelyes kocsi mellső tengelye nem volt meghajtott az ol­csóbb megoldás érdekében. A terepjáró-képességet segí­tette a 2 mankókerékként való felhasználása, és a mellső lökhárítóra szerelt két szabadon futó terepjáró görgő. Eze­ket a szerkezeti elemeket a WM gyár Hollós Zsigmond által szerkesztett H-2 korábbi tehergépkocsiján már alkalmaz­ták, ott jól beváltak. A 38.M Botond a tehergépkocsi A próbák igen sikeresek voltak, a HM 38.M jellel rendsze­resítette a gépkocsit, és azonnal 1402 db-ot rendelt belő­le. Mivel az egyszerűsítés fontos kívánalom volt, a vezető­fülke nem készült zárt kivitelben, ponyvatetős, lehajtható ablakos lett, ami a kocsi nagy hátránya maradt. A plató sá­torponyvája a korabeli átlagnak felelt meg. A vezetőn kívül még 13 főt szállíthatott, gazdaságos vontatmánya úton 2000 kg, terepen 1000 kg volt. A beépített csörlő jól hasz­nálható volt más járművek mentésénél és elakadásoknál is, a kocsi terepjárási tulajdonságai az akkori átlagot messze felülmúlták. A gyártásra 6 üzemből álló munkaközösség alakult az MWG és a MÁVAG, mint fővállalkozók a végszerelésre, a WM Rt., a Láng Rt., a Ganz Rt. és a H. S. C. S. a részegy- 2011/4 HADITECHNIKA г 41 1. ábra. A Botond megmaradt példánya a győri gyár kiállítóhelyén (Baranyai László) Sárhidai Gyula

Next