Haditechnika 46. (2012)

2012 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Amaczi Viktor: Simonyi Károly szobrot kapott a BME-n

tűkor Hazai Amaczi Viktor Simonyi Károly szobrot kapott a BME-n 2­011. október 25-én a BME Q épületében felavatták Simonyi Károly szobrát. A szobor a tudós professzort abban a helyzetben örökíti meg, amint a villamosmér­nöki ismeretek alapját képező Maxwell-egyenleteket a táb­lára írja. A szobrot a­z épület 2. szintjén a Simonyi Károly­ról elnevezett előadóterem melletti részben helyezték el. Az ünnepélyes szoboravatón jelen volt Simonyi Károly család­ja, és képviseltették magukat az egyetem, illetve a kar ve­zetői is. Az ünnepség szónokai röviden ismertették Simonyi Károly a tudós, a kiváló képességű pedagógus, a villamos­­mérnökök generációit nevelő személyiség életútját. A Hon­védségnél jelenleg szolgálatban álló hasonló képzettségű szakemberek tőle, vagy tanítványaitól kapták meg alapve­tő szakismereteiket. A szoboravató második része a BME OMIKK előterében volt, ahol az alkalomnak megfelelően Simonyi Károly élet­útjának dokumentumait mutatták be a vitrinekben elhelye­zett tárgyak és tablók segítségével. A vitrinekben jellemző­en az egyetemi pályafutása alatt megjelent tankönyveit le­hetett látni. A villamosmérnökök időtálló szakmai ismerete­it foglalta össze figyelemre méltó ívű tankönyvtrilógiájában. Már 1952-ben megjelent az Elméleti villamosságtan első magyar, majd 1964-ben az angol kiadása. 1954-ben és 1957-ben két kötetben a Villamosságtan című könyve. 1964-től a Szovjetunióban, 1966-tól Németországban tan­könyvként használták oroszra, németre fordított munkáit. 1965-ben került napvilágra „trilógiájának” harmadik tagja az Elektronfizika. 1967-től példatár-kötet egészítette ki a villa­mosmérnöki tanulmányok megalapozását, jelentő könyveit­­ olvashatjuk az egyik vitrinben. A tablók között sok érdekesség található. A „trilógia” után az egyik legértékesebb könyve A fizika kultúrtörténete című könyv, amelyen közel harminc éven keresztül dolgo­zott a tudós professzor. A könyv megírásában az motivál­ta, hogy hidat építsen a humán műveltség és a természet­­tudományok között. A tablóról megtudhatjuk, hogy a könyv eddig négy magyar és három német bővített és átdolgozott kiadást ért meg. A tablón látható Teller Ede fényképe is, amint érdeklődve tartja kezében a nagyszerű könyvet. A radarkísérletek-holdvisszhang címet viselő tablón Simonyi Károly munkásságának katonai vonatkozásait is megismerhetjük. Szűkebb szakmai körökben ismeretes, hogy az Egyesült Izzó kutatólaboratóriuma 1942 őszén megbízást kapott a honvédelmi minisztertől a hadsereg számára fontos mikrohullámú kísérletek elvégzésére, illet­ve híradó és légvédelmi eszközök kifejlesztésére. A mint­egy negyven munkatársból álló Вау-csoport tagjai között volt Papp György, Simonyi Károly, Winter Ernő, Vámbéri Lőrinc, Budincsevits Andor, Dallos György. A feladat elmé­leti kidolgozását Bay Zoltán, Papp György Simonyi Károly és Sólyi Antal végezte. A csoport a lokátor- és mikrohullá­mú technika területén igen rövid idő alatt kimagasló ered­ményt ért el a háborús, világtól elzárt körülmények között. Az elért eredmények lehetőséget adtak a lokátorgyártás megindítására. Dr. Jáky József hmtk ezredest a lokátor­­gyártás kormánybiztosának nevezték ki. A Holdvisszhang kísérletek 1946. február 6-án eredmény­nyel zárultak. A számításokat Bay Zoltán, Papp György és az 1945 végén, közel egyéves hadifogságból hazatért Simo­nyi Károly végezték, illetve ve­zették a méréseket. Itt látható az egykori mérési jegyző­könyv, valamint a mérés elvi kapcsolási rajza is. A tablón látható egy törté­nelmi érdekességű fénykép is, amelyen a Hold távolságméré­si kísérletet végző csoport tag­jai láthatók negyven év elmúl­tával. Egy álló vitrinben a lokátor­gyártás néhány relikviája lát­ható. Az egykori dokumentu­mok között a kiállítók több értékes dokumentum másolatát tették ki. Többek között látni lehet a kifejlesztett mikrohul­lámú elektroncsövek képeit. Kitették a kísérletekkel foglal­kozó ismert személyzet névsorát is. Látható továbbá egy az M. Kir. Honvéd Haditechnikai Intézet 1942-ből szárma­zó emlékeztető feljegyzése (pro memoria) a Bay Csoport­­ról, amelyben megnevezik a csoportot vezető mérnököket és „fizikatanárokat”, illetve mintegy 20 főnyi műszerészt. Ismertetik a csoport lokátor-fejlesztési feladatait, amelye­ket a H.T.I.-vel közösen oldanak meg. Leírják az addigi te­vékenységeket, illetve a munkák díjazását. A dokumentum tanúsága szerint Bay a munkát ellenszolgáltatás nélkül végzi. Látható még egy olyan érdekes dokumentum is, amely a részt vett 25 munkatárs nevét sorolja fel. Itt már szerepel Jáky József és Bay Zoltán azonos nevű unoka­öccse is. A szoboravatót követően 2011. november 15-én a Szel­lemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában Simonyi Károly Szelle­mi Öröksége címmel a Garibaldi Filmklubban az előadók ismertették a professzor tevékenységét, az életét és mun­kásságát bemutató DVD válogatást. (Fotók a szerző gyűjteményéből.)

Next