Haditechnika 48. (2014)

2014 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Gergely Ákos: Az Egyesült Államok Haditengerészetének csatahajói az 1930-as években III. rész

Gergely Ákos Az Egyesült Államok Haditengerészetének csatahajói az 1930-as években A TENNESSEE osztály USS TENNESEE BB-43, USS CALIFORNIA BB-44. A TENNESSEE osztály a legsikeresebb megépült amerikai dreadnought típus (természetesen a szuper-dreadnough­­tokat nem számítva) a következő osztállyal együtt, amely tulajdonképpen csak a főfegyverzetében különbözik. Ennél az osztálynál már minden technikai újítást alkalmaztak, amit kifejlesztettek és figyelembe vettek minden tapaszta­latot, amit a korábbi hajóknál szereztek. Ez az osztály iga­zából a NEW MEXICO osztály továbbfejlesztett változata. A legszembetűnőbb változtatás a turbó-elektromos hajtás miatti kétkéményes kialakítás. A másik érdekesség a kis toronyfelépítmény a páncélozott parancsnoki híd mögött. A két különálló felépítményrészt mindössze egy függőfo­lyosó köti össze. A rácsárbocok ugyan megmaradtak (igaz erősebb változatban), de a tetejükön lévő tüzérségi megfi­gyelőállások már eredetileg is zártra készültek. Összessé­gében nagyon impozáns látványt nyújtó, erős fegyverzetű és páncélzatú, nagy csapástűrő képességű hajókról van szó. A kétkéményes kialakításhoz való visszatérés is össze­függésben van a nagy csapástűrő képességgel. 16. ábra: A TENNESSEE 1920-1922 körül (K.L.) Annak idején a NEVADA osztálynál a „mindent vagy semmit” páncélséma miatt, a hajtóműveket és a kazánokat a lehető legkisebb térbe zsúfolták össze, elég is volt a szel­lőztetéshez egy nagy kémény. A TENNESSEE-knél a tur­bó-elektromos hajtórendszernek köszönhetően a kazáno­kat önálló térbe helyezhették­. Az apró kazánházak két hosszanti sorban fogták közre a két hatalmas turbógenerá­tort, így a géptér­ rész elejére és végére került a két, vi­szonylag szűk keresztmetszetű kémény. Ennek a megol­dásnak köszönhetően azonban a hajó túlélőképessége a duplájára nőtt, mert egyetlen torpedó nem tudta megbéní­tani az összes kazánt vagy turbinát. Ezen kívül egy teljesen új, 5 hosszanti válaszfalat tartalmazó torpedó elleni védel­mi rendszert alkalmaztak - a működési elv hasonló itt is a harckocsi köténypáncélzathoz, de itt 4 külső réteggel. A tűzvezető rendszer is új típusú volt, részben ezért is kellettek nagyobb és erősebb rácsárbocok.10 A főfegyverzetük megegyezik a NEW MEXICO osztályé­val (mindössze az ágyúk max. emelhetőségi szögét növel­ték meg 30°-ra), de a másodlagos fegyverzetük csak 14 db 127 mm/51-es ágyú (a 22-vel szemben). Ez annak köszön­hető, hogy ezekre a hajókra már nem építettek hajótestben lévő kazamatákat (amiket egyébként a korábbi egységek­ről le is szereltek, hasznavehetetlenségük miatt). A TENNESSEE gerincét 1917 májusában, testvérhajójáét 1916 októberében fektették le. Szolgálatba állításukra már csak jóval az I. világháború után, 1920-21-ben került sor. Mindkét csatahajó csak a Csendes-óceánon szolgált. A ’30-as évek végén tervezték a felújításukat, hasonló át­alakításokat akartak kivitelezni, mint a NEW MEXICO-kon, de relatív jó állapotuk, illetve a flottában betöltött nélkülöz­hetetlen szerepük miatt ezt a modernizálást 1942-re ha­lasztották. Végül a Pearl Harbort ért támadás megváltoz­tatta a terveket. A TENNESSEE a WEST VIRGINIA mellett horgonyzott az F3-as pozícióban, tehát bal felől egy másik hajó miatt takarásban volt a torpedók számára, jobb felől meg a Ford-sziget partja védte. Két bomba találta el, ame­lyek 2-es és 3-as lövegtornyát rongálták meg, de komp- 15. ábra. A TENESSE osztály három hajója a háború végén (G.Á.)

Next