Haditechnika 53. (2019)
2019 / 2. szám
2019. január 4-én elhunyt Bäumler Ede, a Gamma Műszaki Zrt. volt műszaki igazgatója, a XX. századi katonai sugárzásmérő műszerek fejlesztésének meghatározó alakja. Villamosmérnökként végzett, szakmai pályáját a Telefongyárban kezdte. Kollégáival együtt digitális sokcsatornás telefonrendszer fejlesztésével foglalkozott. Később új kihívásként 4 évig a Nemzeti Színházban hangtechnikusként dolgozott, majd 35 éven át tanított akusztikát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1972-ben került a Gamma Művekbe, amelynek izotóp laborjában előbb nukleáris ügyintéző volt, majd technológiai csoportvezetővé nevezték ki. Munkája során korszerűsítette a besugárzók technológiai rendszerét. Ezt követően áthelyezték a dozimetriai laborba csoportvezetőnek. Akkoriban a Gamma akár havi 50 katonai sugárzásmérő műszert gyártott, igen szigorú átvételi követelmények mellett. Újabb előrelépést jelentett a pályáján, amikor 1982-ben a katonai speciális fejlesztések csoportvezetőjévé nevezték ki. A sugárzásmérőkön kívül hozzá tartozott a vegyijelzők, atomrobbanás-paraméter mérők, a meteorológiai felszerelés elektronikájának fejlesztése is. A ’80-as évek második felében irányításával a Gamma Művek alkotógárdája - a Prof. Dr. Solymosi József vezette BME Fizikai Kémia Tanszék radiológiai laboratóriumával együttműködve -, egy sor eljárási szabadalmat dolgozott ki (kormeghatározás, béta-sugárzás mérése magas gamma háttérben, légi sugárfelderítés, járműfedélzeti sugárfelderítés stb.), amelyek a később a polgári védelem által alkalmazott SVI, SZEM sugárzásmérők működésének alapjait jelentették. A Haditechnikai Intézet (HTI) által fejlesztetett, több találmányt is hasznosító IH-90-es sugárszint- és szennyezettségmérő műszert a Magyar Honvédség rendszeresítette. Ezzel a műszerrel méréseket végzett a csernobili atomerőműnél is. Az 1990-es évek elején az IH-32-es járműfedélzeti sugárzásmérővel ugyancsak eredményes kísérleteket végeztek, de ennek a műszernek a sorozatgyártására - a vegyivédelem akkori leépítése, illetve a Gamma Művek felszámolása miatt - nem került sor. Bäumler Ede az újjászervezett Gamma Műszaki Rt.-nél előbb a katonai szakág vezetője, majd, az orvosi nukleáris profil megszűnése után, 1998-tól műszaki igazgató lett. A ’90-es évtized közepének fő fejlesztései a határra telepített sugárkapuk, valamint a HTI-vel közösen fejlesztett IH-95-ös sugárszint- és szennyezettségmérő műszer, amelyet a mai napig rendszerben tart a Magyar Honvédség. Ez a berendezés a Bäumler Ede, Erdős Kálmán, Bäumler Ede (1941-2019) Gurgiczer Árpád, Illés Zsolt, Nagy László, Németh Ferenc, Pintér István, Plachtovics György, Sarkadi András, Solymosi Jószef, Szabó Endre által készített Univerzális radioaktív sugárzásmérő műszer és eljárás, valamint rendszertechnikai elrendezés méréshatárának kiterjesztésére című, közös HTI-Gamma-BME Fizikai Kémia Tanszék szolgálati találmányt hasznosítja. Ezzel a műszerrel 1997-ben nyerte a HTI és a Gamma első ezüstérmét a Genfi Találmányi Világkiállításon (Bäumler Ede és a szerző személyes részvételével). Bäumler Ede, további eszközök fejlesztőjeként, a pályája során még hat díjat vehetett át. A 2000 utáni időszakban érdeklődése a katonai sugárkapuk és az élelmiszerek radioaktív szennyezettségét értékelő berendezés mellett, a légi sugárfelderítés felé fordult. 2005-ben a Magyar Honvédség rendszeresítette találmányát, a helikopterre függesztett légi sugárfelderítő konténert. Ezt megelőzően 2004-ben úttörőként, sikerrel vettünk részt Prágában, egy pilóta nélküli sugárfelderítő repülésen, amin a funkciójában és méretében csökkentett konténerváltozatot használtak. Vezetésével fejlesztették ki az egyedi „BNS-298 DECO felületi bétaszennyezettség-távadó intenzív gamma-háttérben történő mérésekre” készült műszert, amit a Paksi Atomerőmű 2003 üzemzavara után a fal szennyezettségének mérésére, a dekontamináció hatásosságának ellenőrzésére használtak fel a Somos Kft. szakemberei. 2009-ben megromlott egészségi állapota miatt mentesítették a műszaki igazgatói feladattal járó terhelés alól, de tudományos igazgatóként 2013-ig továbbra is részt vett a fejlesztésekben. Hobbija a vitorlázás volt, amit - amíg egészsége engedte - versenyszerűen művelt. Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Sugárvédelmi Szakcsoport éves konferenciáin 1985 óta szinte minden évben beszámolt valamilyen fejlesztési eredményéről. A szakcsoport 2013-ban neki ítélte a Sugárvédelmi Emlékérmet. Rendszeresen publikált a Haditechnikában. Szakmai, műszaki cikkei mellett érdeklődése az utóbbi időben a hadtörténelem felé is fordult. (Lapunk hasábjain utolsó írása, Az eltitkolt gáztámadás az olasz fronton az I. világháborúban címmel, 2017/3. számunkban jelent meg.) Tervei között szerepelt egy szakcikk publikálása a drónokra szerelt sugárzásmérőkkel történő felderítés lehetőségeiről. Ennek megírását azonban halála megakadályozta. (Dr. Pintér István nyugállományú alezredes) DOI: 10.23713/HT.53.2.14 Lili. évf. 2019/2 HADITECHNIKA «- 75