Hadtörténelmi Közlemények 1892. évfolyam (5. kötet. Budapest, 1892)
I. Értekezések és önálló nagyobb dolgozatok - Thury József: A várnai csatáról 636. p.
Jalak-Abad nem más, mint a mai Jalova, a nikomédiai öböl déli partján; Güzeldse-Hiszár pedig (Idrisz és Hádsi Khalfa szerint) a Bosporus ázsiai partján fekvő Anatoli-Hiszár régi neve. De hogy mi és hol volt a szagr-i-Iszkenderi, azt annál kevésbé lehet meghatározni, mert Szeádeddinnek abban a kézirati példányában, melyből Vámbéry néhány részletet közölt a Magy. Tört. Tár XI. kötetében, e helyett Kaar-i-Iszkenderre olvasható s nem tudni, hogy a kettő közül melyik a helyes. Mindamellett, hogy Szeádeddin Jalak-Abadot és Güzeldse-Hiszart említi, nem egészen bizonyos, hogy ő is a Bosporuson való átkelést akarja értetni. Mert a Jalova nevü hely Gallipolitól délnyugotra is van a Hellespontus partjától 4 kilométernyire s talán ezt is nevezhették régebben Jalak-Abadnak. A Güzeldse-Hiszár, vagy — Ahmed Vefik pasa szótára szerint — Güzel-Hiszár nevet pedig nem csak a Bosporus melletti Anatoli-Hiszár viselte, hanem viseli több helység is Kis-Ázsiában. Végre az Iszkenderi név mindenesetre Nagy Sándorra vonatkozik, míg a szagi határvidéket s általában olyan helyet jelent, mely az ellenség támadásának ki van téve, mint hegyszoros, átkelő hely stb., a kaar értelme pedig «mélység», úgy hogy a szagr-i-Iszkenderi, vagy kaar-i-Iszkenderi valószínűleg «Nagy Sándor átkelőhelyét» akarja jelenteni s mint ilyen, határozottan a Hellespontusra utal. II. Murádnak a Bosporuson történt átkeléséről tehát csak két későbbi török író beszél (Szeádeddin 1536-ban született és 1584-ben irt) s ezek közül is az egyik nem egész határozottsággal. Ennélfogva az ő állításukat — mint nem közvetlen tudomáson alapulókat — alig vehetjük számba a szultánnak hivatalos jelentése, a keresztyén hajóhad parancsnokainak tanúsága s az egykorú török és keresztyén írók tudósítása mellett. Miután immár bizonyos, hogy a szultán a Hellespontuson, Gallipoli mellett kelt át, áttérhetünk ama kérdésre, hogy hogyan történt az átkelés. A fentebb említett egykorú és későbbi keresztény írók, egynek kivételével, azt állítják, hogy a szultán megvesztegette a hajóhadak kapitányait (egy-egy aranyat fizetvén minden főtől) s ezek azon ürügy alatt, hogy élelmiszerük elfogyott és hajóik a szelek miatt veszélynek voltak kitéve, elhagyták állomásukat, sőt némely 42*