Rónai Horváth Jenő: Magyar hadi krónika II. A mohácsi vésztől a legújabb korig (A Hadtörténelmi Közlemények 1896. évi melléklete. Budapest, 1896)
IX. FEJEZET. A török hódítások időszaka Szulejmán haláláig - Az ellenkirályok harczai
A KETTŐS KIRÁLYVÁLASZTÁS. 5 Az egyik, az úgynevezett német párt, a hatalma delelőjén álló német-római császárság szövetségében és pártfogásában kereste az ország megmentésének, megtartásának eszközét, s a megüresedett trónra V. Károly császár és Mária özvegy királyné testvérét, Ferdinánd osztrák főherczeget jelölte, azon biztos várakozásban, hogy a hatalmas császár, kinek birodalmában a nap soha sem megy le, öcscse magyar királyságát — már csak a Habsburgok örökös tartományai érdekében is — a török ellen egész erejével megvédelmezendi. Ezzel szemben a nemzeti párt, utalva arra, hogy az országot a külsegély soha meg nem oltalmazta, sőt sokszor annak romlását idézte elő s félve attól, hogy az idegen hatalom előbb-utóbb az ország függetlenségére maga is veszedelmes leend, a nemzeti királyság eszméjének hódolt s az országot — mint a Hunyadiak korában — saját egyesített erejével vélte legbiztosabban megoltalmazhatónak. E párt a tokaji gyűlésben a trónra Szapolyai János erdélyi vajdát, a leghatalmasabb és leggazdagabb főurat jelölte. A jelöltek közül Szapolyai János volt a mozgékonyabb s egyrészt Mária özvegy királyné kezének elnyerésére, másrészt a magyar szent korona és az ország főbb várai és városai birtokba vételére törekedett. A királyné kezét ugyan el nem nyerte, de birtokába került a korona, melynek különben Perényi Péterrel őre volt, vezérei közül pedig Kun Kocsárd elfoglalta az ország fővárosát, Budát és Esztergomot, Bakics Pál az őskoronázó várost, Székesfehérvárt. Szapolyai János Tokajból Budára, onnét pedig Székesfehérvárra ment, hol november 5-én a szerencsétlen II. Lajos királynak a Csele-patakban föltalált holttestét ünnepélyesen a királyi sírboltba tétetvén, a következő napon a királyválasztó országgyűlés által, az 1505-ik évi országos határozat alapján, mely szerint Ulászló főörökösének halála esetére jövőben királylyá soha idegen fejedelem, hanem csakis született magyar választható, még inkább pedig Werbőczy István hathatós ajánlására, királylyá választatott és november 11 -én Szent István koronájával ünnepélyesen megkoronáztatott. Az időt azonban Ferdinánd sem töltötte tétlenül, s minden eszközt fölhasznált, hogy pártját, melynek élén Báthory István nádor állott, növelje, híveinek nagyobb összeg pénzen kívül hivata-1526. Buda, Esztergom Székesfehérvár.