Hadtörténelmi Közlemények 1912. évfolyam (13. kötet. Budapest, 1912)

Nagy Géza: Vitézvári Báró Simonyi József 505. p.

VITÉZVÁRI BÁRÓ SIMONYI JÓZSEF: IV.1 Másfél hónap telt el Asperntől Wagramig ; a közbeeső idő alatt, június 14-én vívták meg a győri (vagy kismegyeri) ütkö­zetet, melyben az utolsó nemesi fölkeléssel szemben tanúsí­tott magatartás jellemzésére csak azt hozzuk föl, hogy a hiányos fölszerelésű, jobbára csak csákánynyal fegyverkezett zalai neme­seket küldték a világhírű franczia vértesekre, arra nem gon­doltak, hogy a vért és sisak ellen ép a divatból kiment csá­kány bizonyuljon a legfélelmesebb fegyvernek, persze olyanok kezében, kiknek helyén volt a szívük. A kicsúfolt insurgensnek pedig helyén volt, csak a fegyverzete volt gyalázatos. Miután június 24-én Győrt feladták , a francziák teljes erő­vel Károly főherczeg ellen fordulhattak s július 5-én és 6-án Wagramnál nemcsak a csatát nyerték meg, hanem a hadjárat sorsát is eldöntötték Ausztria teljes megalázásával és óriási vesz­teségével. Simonyinak, kit mint említettük, az asperni csatában tanú­sított vitézségéért­ őrnagynak neveztek ki a Hessen-Homburg huszárezredhez, ezen időben Magyarországba kellett volna jön­nie, hogy átvegye Báthban fölállított hadosztályát s az ezred­hez vezesse. De szeretett volna jelen lenni a legközelebb vívandó 1 Az előző közleményeket 1. Hadtört. Közi. 1911. 3. és 4. füz., 1912. 3. füz. 2 Pótlólag említem meg, h­ogy Vas Gereben egy jelenetet beszél el az asperni ütközetből «A régi jó idők» cz. regényében (Összes munkái. Sajtó alá rendezte dr. Váry B. és dr. Sziklay János. I. k. 83—87. 1.), midőn Simonyi huszárjai várva, míg parancsnokuk megadta a jelt a támadásra, a legnagyobb ágyútűzben pipára gyújtottak.

Next