Hadtörténelmi Közlemények 1919-1921. évfolyam (20-22. kötet. Budapest, 1921)
Székely Ottokár: Hunyadi János első török hadjáratai (1441–1444.) 1. p.
HUNYADI JÁNOS ELSŐ TÖRÖK HADJÁRATAI. (1441—1444.) 1. Bevezetés. Nándorfejérvár az 1426-i tatai szerződés révén került ismét magyar kézbe. E szerződésben Magyarország kötelességének ismerte el, a mit állami létének épsége amúgy is megkivánt, hogy t. i. a védelmi vonalat a török ellen a magyar határokon túl, Szerbiába tolja előre; Lándrevics István a szerb deszpota pedig viszonzásul s a védekezés támaszpontjául visszaadta Magyarországnak Nándorfejérvárt. Ez a vár azután a törökkel vívott harczok középpontja lett. A falai körül lezajlott harczok az egész Európa oszthatatlan figyelme kísérte végig és a magyarok megfeszített erővel védték Magyarország kulcsát, Nyugat keleti bástyájának e kapuját, mint akkor nevezték: az «antemurale totius Christianitatis»-t. Itt fogták fel az életerős ozmán hatalom első és legsúlyosabb csapásait, csaknem egy századig itt törtek meg a török terjeszkedés hullámai.1 A későbbi fejlemények bebizonyították, mennyire igaza volt I. Ulászlónak, ki Nándorfejérvárban látta Magyarország sértetlenségének, épségének biztosítékát.2 Fontosságának tudata bírta rá I. Ulászlót, hogy ennek s vele egész Alsómagyarországnak őrzését Hunyadi Jánosra bízza. Ezzel veszi kezdetét Hunyadi fényes hadvezéri pályája, melyet a diadalok egész koszorúja övez. Az első súlyos csapásokat Thallóczy-Áldásy: A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára. Bevezetés XXX. stb. 1. - U. o. 135. 1. I. Ulászló levele Szomolnokbánya városához. Hadtörténelmi Közlemények. 1