Hadtörténelmi Közlemények 1922-1923. évfolyam (23-24. kötet. Budapest, 1923)

Hadtörténelmi irodalom: - Schwarte: „Der grosse Krieg” V. köt. (ism. Vadnai Emil) 168. p.

háború folyamán nem voltak olyan kedvező erőviszonyaink az olasz arcvonalon, mint akkor, amikor is 1:1 arányban állottunk az olaszok­kal szemben. Hat csoportban forgácsolódott szét a hatalmas ember­anyag, anélkül, hogy valahol is döntő fölénnyel rendelkeztünk volna. A hadászati hibákkal párosult az árulás és a hadianyag gyarló volta is. Az asiagói fennsíkon az ellenség percre ismerte a támadás idő­pontját; tüzérségünk kiürített állásokra tüzelt; gyalogságunk ugyanily árkokat rohant meg. Katasztrofális köd fokozta a táma­dás folytán elkerülhetetlen rendetlenséget és ebben a helyzetben érte az előretörő hadsereget az ellenség tervszerűen előkészített ha­talmas ellentámadása. Estére csapataink majdnem mindenütt visszatértek régi állásaikba. A 6. hadseregnek a Montello ellen megindított támadása több eredményt mutatott fel és a túlnyomóan magyar csapatok el is foglalták a karsztos fennsík legnagyobb részét. A többi arcvonal­részeken beállott harci szünet azonban lehetővé tette az olaszok­nak, hogy tartalékjaikat a 6. hadsereg ellen vonják össze s ehhez járult még a Piave rohamos áradása által lehetetlenné tett után­pótlás is, úgy hogy a hadvezetőség nehéz szívvel elrendelte a vissza­vonulást. A súlypont nélküli támadás nem járt, mert nem is jár­hatott sikerrel és szerencsétlen, veszteséggel teljes kimenetele oly következményeknek vált okozójává, amelyek már az összeomlás szomorú kérdésébe kapcsolódnak bele. Az albániai hadjáratnak megkapóan színes képét rajzolja meg Veith ezredes, aki ennek az országnak alapos ismerője. Albá­nia gazdasági és kulturális leírása, Durazzónál és egyebütt vívott nehéz, de eredményes harcaink ismertetése, csapatainknak meg­próbáltatásokkal, betegségekkel teli élete többnyire ismeretlenek az olvasó előtt. A Pflanzer-Baltin vezérezredes által megindított lendületes ellentámadás mindennél jobban bizonyítja azt, hogy még 1918 augusztusában is vezethetett az arra hivatott parancs­nok sikeres támadást csapatainkkal, holott azok a táplálkozás és felszerelés tekintetében az igénytelenség olyan fokát érték el, amelyről a háború előtt, vagy akár 1916-ban álmodni sem mertünk volna. A Törökországban szerepelt négy ütegünk harcairól Adam alezredes emlékezik meg. Tüzéreink a Gallipoli-félszigeten, a Suezi­csatorna elleni vállalkozásban, valamint a gazai csatákban dereka­san kivették részüket. Haditengerészetünkkel Handel-Mazetti és Igaly fregatthad­nagy foglalkoznak bővebben. Tengerattjáróink kiváló teljesítmé­nyeik folytán a számbelileg túlsúlyban lévő francia-olasz hajóraj félelmetes ellenfeleivé váltak. Csatahajóink is több ízben sikerrel szerepeltek. Így 1915 május 24-ikén, az olasz hadüzenet napján, bá­tor előtörésükkel hathatósan megzavarták az olasz mozgósítást és

Next