Hadtörténelmi Közlemények 1922-1923. évfolyam (23-24. kötet. Budapest, 1923)
Hadtörténelmi irodalom: - Schwarte: „Der grosse Krieg” V. köt. (ism. Vadnai Emil) 168. p.
háború folyamán nem voltak olyan kedvező erőviszonyaink az olasz arcvonalon, mint akkor, amikor is 1:1 arányban állottunk az olaszokkal szemben. Hat csoportban forgácsolódott szét a hatalmas emberanyag, anélkül, hogy valahol is döntő fölénnyel rendelkeztünk volna. A hadászati hibákkal párosult az árulás és a hadianyag gyarló volta is. Az asiagói fennsíkon az ellenség percre ismerte a támadás időpontját; tüzérségünk kiürített állásokra tüzelt; gyalogságunk ugyanily árkokat rohant meg. Katasztrofális köd fokozta a támadás folytán elkerülhetetlen rendetlenséget és ebben a helyzetben érte az előretörő hadsereget az ellenség tervszerűen előkészített hatalmas ellentámadása. Estére csapataink majdnem mindenütt visszatértek régi állásaikba. A 6. hadseregnek a Montello ellen megindított támadása több eredményt mutatott fel és a túlnyomóan magyar csapatok el is foglalták a karsztos fennsík legnagyobb részét. A többi arcvonalrészeken beállott harci szünet azonban lehetővé tette az olaszoknak, hogy tartalékjaikat a 6. hadsereg ellen vonják össze s ehhez járult még a Piave rohamos áradása által lehetetlenné tett utánpótlás is, úgy hogy a hadvezetőség nehéz szívvel elrendelte a visszavonulást. A súlypont nélküli támadás nem járt, mert nem is járhatott sikerrel és szerencsétlen, veszteséggel teljes kimenetele oly következményeknek vált okozójává, amelyek már az összeomlás szomorú kérdésébe kapcsolódnak bele. Az albániai hadjáratnak megkapóan színes képét rajzolja meg Veith ezredes, aki ennek az országnak alapos ismerője. Albánia gazdasági és kulturális leírása, Durazzónál és egyebütt vívott nehéz, de eredményes harcaink ismertetése, csapatainknak megpróbáltatásokkal, betegségekkel teli élete többnyire ismeretlenek az olvasó előtt. A Pflanzer-Baltin vezérezredes által megindított lendületes ellentámadás mindennél jobban bizonyítja azt, hogy még 1918 augusztusában is vezethetett az arra hivatott parancsnok sikeres támadást csapatainkkal, holott azok a táplálkozás és felszerelés tekintetében az igénytelenség olyan fokát érték el, amelyről a háború előtt, vagy akár 1916-ban álmodni sem mertünk volna. A Törökországban szerepelt négy ütegünk harcairól Adam alezredes emlékezik meg. Tüzéreink a Gallipoli-félszigeten, a Suezicsatorna elleni vállalkozásban, valamint a gazai csatákban derekasan kivették részüket. Haditengerészetünkkel Handel-Mazetti és Igaly fregatthadnagy foglalkoznak bővebben. Tengerattjáróink kiváló teljesítményeik folytán a számbelileg túlsúlyban lévő francia-olasz hajóraj félelmetes ellenfeleivé váltak. Csatahajóink is több ízben sikerrel szerepeltek. Így 1915 május 24-ikén, az olasz hadüzenet napján, bátor előtörésükkel hathatósan megzavarták az olasz mozgósítást és