Hadtörténelmi Közlemények 1925. évfolyam (26. kötet. Budapest, 1925)
A. A.: Hogyan omlott össze a rómaiak védőrendszere Pannoniában 1. p.
áll e folyamat is, ami eddig volt, csak sínylődés, ezentúl kezdődik a vég. Ugyanez a kép tükröződött elénk a Notitia pannóniai fejezeteinek vizsgálatából is, amelyek (a többi résszel együtt) magukon hordják e tizenhat esztendő bélyegét. Az első Valentinianus előretolt őrségeit visszavonták már az innenső partra és közvetlenül 389 után még egyszer megkísérlik feljavítani a front védőképességét avval, hogy a mozgó sereg lovasosztagait a helyi vezérek parancsnoksága alá rendelték. Itt is megfigyelhettük, hogy 395 után szintén nyilvánul az imént kiemelt caesara, az összeomlás kétségtelen hírnöke. Ezt a tényállást az események vizsgálatával magyarázhatjuk meg. Először is hangsúlyoznunk kell azt az ismeretes tényt, hogy a 377 elején megindult nagy gót betörés tulajdonképeni főfészke Thracia volt, ahonnan eleinte csak a szomszédos területeket érintették csapásai. Igaz, hogy mindjárt a legelején széles hullámokat vetett a hunnok áradata. Ammianus mondja, hogy egészen a quádok és markomannokig felzavarja a barbár népeket, akik nyugtalanul csatangolnak a Duna mellékén. Ambrosius is az egész Dunamente veszedelméről beszél, megnevezve Valériát is, mikor a hadszíntér felé siető Gratianusnak be akarja bizonyítani, hogy az eretnekség bűne miatt zúdította Isten e csapást a rómaiságra. Más helyen megtudjuk tőle, hogy a helyükből kiszorított gótok a szarmatáknak is nekicsapódtak; ezeket Ammianus szerint hamarosan kiszorítja Erdély bércei közül Athanarich. Úgy látszik, hogy e szarmaták egyelőre okosabbnak vélték, hogy számos más prédaéhes néptöredékkel együtt az őrizetlen thraciai parton jöjjenek be, halászni a zavarosban. Theodoretosnak hitelt adhatunk abban, hogy Thraciában veri szét őket 378 végén Theodosius. Pannóniától való távollétükre vall, hogy 377 nyárutóján Gratianus a Balkánra küldheti Frigericust pannóniai és egyéb csapatokkal, aki eredményesen igyekszik elzárni Illyricumot a barbár hordák elől, mígnem a mihaszna Maurus comes-szel fel nem váltják a parancsnokságban.10 így, ha egyrészt veszélyeztette is 3 Amm. XXX., 4., 2. 4 Ambros., De Fide II. 139—140. 1 Migne L. 16., 612. és köv. col. 5 Ambros. in Lucum X. 10. , Migne L. 15., col. 1898. 9 Amm. XXXI., 4., 12. — V. ö. még Olympiod. fig. 27. (F. H. G. IV., 63. 1.) 7 Theodoret. V. 2—3. V. ö. Richter, Das weström. Reich 691. 1., 26. jegyz., e hely historicitásáról. — Felteszem, hogy a duna-tiszaközi szarmatákról van itt szó. 8 Amm. XXXI., 7., 3. 8 U. o., 9., 1—4. 10 U. o., 10., 21.