Hadtörténelmi Közlemények 1927. évfolyam (28. kötet. Budapest, 1927)
Hadtörténelmi irodalom - Tenger, 1927. évf. IV–IX. f. (Ism. Sz.) 419. p.
az együttműködését a háborús irodalom alig tárgyalja s mi csak büszkék lehetünk arra, hogy éppen egy magyar katonai író foglalkozik elsőként ezzel a kérdéssel. Sz. A Tenger. A Magyar Adria-Egyesület Közlönye. 1927. évi VI—IX. füzet. (Otranto-emlékfüzet.) Tíz esztendeje annak, hogy az osztrák-magyar haditengerészet Otrantónál beigazolta, hogy az a szellem, amely egykor Tegethoffot Lissához vezette, nem halványult el, hanem újabb, az előbbihez hasonló fényes fegyvertény végrehajtására tette képessé haditengerészetünket. Az otrantói győzelemre mi magyarok nemcsak azért lehetünk büszkék, mivel annak eléréséért magyar vér is omlott, hanem elsősorban azért, mert az egész hadműveletnek tervezője és végrehajtója nagybányai vitéz Horthy Miklós, akkor sorhajókapitány, most Magyarország kormányzója, volt. Ennek a külföldön is kellően értékelt haditettnek emlékét idézi fel a Magyar Adria Egyesület azzal, hogy a csata ismertetésének szenteli most megjelent füzetét. Gonda Béla, az egyesület elnöke, bevezetésnek szánt cikkében rövid történelmi visszapillantást nyújt a magyar uralomról az Adrián, Árpádtól Trianonig. Tömören vázolja Magyarország ezeréves törekvését a tengerhez vivő út megszerzése és megtartása érdekében, valamint a magyar tengerpartért vívott harcait is. Schnitz Andor m. kir. folyamőr-főhajónagy az otrantói ütközetet írja le részletesen, képekkel és helyzetrajzokkal téve világosabbá a csata lefolyását. Nem foglalkozunk bővebben a részletekkel, hiszen olvasóink előtt azok valószínűleg eléggé ismeretesek, csak kiemeljük Scholtz leírásából azokat a tényeket, amelyek szemmel láthatóan tanúskodnak a flotta parancsnokának és haditengerészetünknek halált megvető magatartásáról. A 3 cirkálóból, 2 torpedórombolóból, 3 tengeralattjáróból, és néhány vízirepülőből álló csoport — miután az ellenséges hálóöv nagy részét megsemmisítette — habozás nélkül reáveti magát az útját megakadályozni akaró, 17 egységből álló antantflottára. Mikor pedig Horthy sorhajókapitány látja, hogy tüzérségének csekélyebb lövőtávolsága miatt nem tud sikeresen megküzdeni az ellenséggel, az egykori római katona jelszavát: „ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel" — követve, mesterséges ködöt fejlesztve, annyira megközelíti ellenfelét, hogy az érezve a veszedelmet, nem mer a közelben maradni, hanem távolabbról folytatja a küzdelmet. Majd, mikor a parancsnok maga is több sebet kap, nem adja át a vezetést másnak, hanem hordágyon fekve intézkedik s küzdi végig a borzalmas harcot. Nem csügged akkor sem, mikor hajója, a legendás „Novara", mozgásában megbénítva, kényszerül helytállani. Ez a szilárd győzniakarás hatotta át a csoport minden egyes tagját, mert máskülönben nem lehetne megérteni ezt a szívós kitartást. Meg kell említenünk, hogy a csoportba beosztott egyik tenger-