Hadtörténelmi Közlemények 1927. évfolyam (28. kötet. Budapest, 1927)
Hadtörténelmi irodalom - The Historians. History of the World (Ism. Török Pál) 424. p.
áttörését, csapatai pedig az elsőt is csak egyes helyeken bírták átlépni. Az Egyesült Államok beavatkozása eleinte csak pénzügyi és fuvarozási könnyebbséget hozott, 1917 nyarán a kedvezőtlen időjárás nehezítette az angolok hadműveleteit, majd nagy erősítéseket kellett küldeni az olaszok caporettói katasztrófája miatt Olaszországba. Ez adta az utolsó lökést a legfelsőbb haditanács szervezéséhez, ami nem volt legszerencsésebb gondolat, mert több emberből álló bizottság nem lehet gyors és határozott. A németek 1918 március—áprilisi flandriai támadása alkalmával Haig minden gondját a tengerpart biztosítására fordította s a németek valóban csak délen tudtak előrenyomulni. Az angol haderő további felőrlése helyett Ludendorff a francia vonalra intézett támadást, itt a nyugati harcvonal főparancsnokává kinevezett Poch nagy tartalékokat tudott gyűjteni a belga sereg vonalrészének kiterjesztésével, a francia csapatoknak Olaszországból visszarendelésével és az Amerikából érkező első csapatok felhasználásával. Foch nem akart nagy támadást kezdeni a német tartalékok kimerítése előtt, várni akart 1919-ig, az amerikai főerő megérkezéséig. Kisebb támadásokat rendezett, melyek a tankok segélyével érzékeny veszteségeket idéztek elő a németek soraiban. A német tartalék 1918 májustól szeptemberig 66 hadosztályról 19-re csökkent, miután Ludendorff 20 hadosztályt feloszlatott a megmaradók kiegészítése végett. A szeptember végén vívott kilencnapos cambrai és flandriai csata után szeptember 29-én Hindenburg fegyverszünet kérését ajánlotta a német kormánynak. Ludendorff (Germany never defeated ) A soha le nem győzött Németország) cikkét azzal kezdi, hogy Németország nem volt fölkészülve a háborúra. Nem képezte ki mind az „alkalmas" férfiakat, s ez a harc kitörésekor 70 hadosztálynyi hiányt jelentett, nem sürgette Ausztria-Magyarország fölkészülését, mert azt osztrák-magyar belügynek tekintette. A régi szövetségespolitika elhagyása támadásra bátorította Németország ellenségeit. Az ellenség tílereje vitte Németországot a belga semlegesség megsértésének tragikus kényszerűségébe. Minden erőt nyugatra kellett dobni, mert Olaszország semlegessége, melyre a német hadvezetőség el volt készülve, lehetővé tette az egész francia haderő felvonulását Németország ellen. A hajóhad feladata lett volna megakadályozni az angol csapatszállítást és megakadályozni a német partok blokádját. A marnei csatavesztésnél szerinte a német hadvezetőség békében követte el a legsúlyosabb hibát, amikor nem gondoskodott a létszámemelésről. Súlyos hiba volt Ypres erőszakolása 1914 őszén, mikor az orosz haderőt tönkre lehetett volna verni. A német kormány gazdasági képtelenségnek tartotta a hosszú háborút, de a marnei csata után elmulasztotta a nemzet felvilágosítását. Az angol flotta puszta léte éhségblokádot tartott fönn a központi hatalmakkal szemben. Ausztria-Magyarország gyöngesége miatt készítette elő a német hadvezetőség a Gorlice S tarnowi áttörést, ez az offenzíva „fokozatosan öltött szélesebb méreteket .