Hadtörténelmi Közlemények 1928. évfolyam (29. kötet. Budapest, 1928)

Dr. Iványi Béla: A tüzérség története Magyarországon, kezdetétől 1711-ig 152. p.

Ezeket az úgy látszik használható bányász­tüzéreket azután királyi vagy más csapatok mellé a várostól kölcsön kérték, bizonyára nem minden ellenszolgáltatás nélkül. Ilyen szer­vezett bányásztüzérséget ekkor az ország többi bányavidé­kén nem találunk. Ferdinánd magyar király tüzérsége, épúgy mint a ké­sőbbi Habsburgoké, voltaképpen német birodalmi tüzér­ség, amely, ha szükséges, a magyar király területén is mű­ködik, de azért nem magyar tüzérség, dacára annak, hogy magyar emberek is szolgálnak benne. Természetesen a né­met birodalmi tüzérség, amint az előző korszak tárgyalá­sánál láttuk, már korán szervezetbe tömörült s így termé­szetesen szervezett volt ennek Magyarországon működő része is, így pl. 1554-ben Laysser Miksa már a „supremus magister munitionum regiae maiestatis" címet viseli, Zellei­ Mátyás pedig „eiusdem regiae maiestatis praefectus muni­tionum campi" és ez utóbbi egyúttal feje a pozsonyi kirá­lyi arzenálnak.267 Következik ebből, hogy Ferdinánd tüzér­ségének Magyarországon működő része (legalább a szer­tüzérség) ekkor már némileg szervezett volt. Ekkor már le­hetett a haditanács alá rendelt főtüzér­mester, aki a maga zeugmeistereivel, zeugwart-jaival, büchsenmeistereivel fő­leg a tüzérségi anyagot adminisztrálja. Ez a szervezet ké­sőbb természetesen mind jobban s jobban kiépül és szélese­dik. Kezdetben tehát, a XVI. században a Habsburgok tü­zérségének inkább a keretei voltak csak megszervezve. A kombattáns tüzérszemélyzet, az iga csak hadjárat esetére lőn felfogadva, békében pedig csak az arzenálokban őrzött tüzérségi anyag s a várak bástyáira felvont ágyúk gondo­zása, s a tüzérségi készségeket gyártó telepek (ágyúöntö­dék, porgyártó malmok stb.) üzemben tartásához szüksé­ges személyzet volt állandóan felfogadva s fizetve, így lát­juk ezt pl. Erdélyben is akkor, amidőn Izabella János­ Zsigmonddal innen kivonult s Erdélyt I. Ferdinánd csapa­tai szállták meg s ekkor Ferdinánd Nagyszeben székhellyel organizálta Erdély (szer) tüzérségét, illetve tüzérségi kere­teit. Tudjuk, hogy ekkor Erdély tüzérségének feje Walder­stein Boldizsár császári zeugwart, majd zeugmeister. ..prae­fectus bombardariorum regiae maiestatis" lett, akinek alája volt rendelve az egész erdélyi tüzérség, így többek közt alatta szolgál Byber János a „Weit zeugwart", Hans Konrád a „zeugwart in der Hermanstadt", azután a „buchsen­meister"-ek, azaz „magistri bombardarii "-k, akik közül néhányat név szerint is ismerünk. Walderstein, mint az egész erdélyi tüzérség és tüzérségi anyag felügyelője, so- 267 Staatsarchiv, Bécs, Ungarn Allgem. Akten 25. csomó, 1584. X., 28.

Next