Hadtörténelmi Közlemények 1928. évfolyam (29. kötet. Budapest, 1928)

Dr. Szendrei János (Nekrolog) 1. p.

Dr. Szendrei János (1857—1927) Szakadatlan munkában eltöltött hosszú élet után, várat­lanul és hirtelen ragadta el közülünk a halál, hadtörténet­irodalmunk egyik érdemes úttörőjét, Szendrei János nyu­galmazott miniszteri tanácsost, a múlt év november 25-én. A lelkiismeretesen dolgozó, hangyaszorgalmú régi gárda egyik tagja dőlt ki vele, aki élete alkonyán több mint 50 éves írói pályára pillanthatott vissza, írói működése többoldalú volt. Megírta szülővárosának, Miskolcnak, részletes monographiáját, majd a magyar vise­let történetét. De legnagyobb kedvvel a hadtörténelem egyik nagyon fontos, de nálunk bizony eléggé elhanyagolt segédtudománya, a hadirégészet felé fordult. Nemcsak itt­hon, de a külföldi múzeumokban is, lankadatlan türelem­mel kutatta fényes hadimúltunk szerteszóródott emlékeit. A milleniumi országos kiállítás hadtörténelmi csoportjának előadója, magának a hadtörténelmi kiállításnak pedig rendezője lett. A Hadtörténelmi Közlemények­nek, kezdettől fogva, egyik legszorgalmasabb dolgozótársa s később azoknak egyike volt, akik szüntelen agitációjuk eredményeként, 1910-ben új életre keltették 12 év óta szünetelő folyóiratun­kat. Ő lett annak szerkesztője s egyúttal a Magyar Tudomá­nyos Akadémia 1909-ben alakult Hadtörténelmi Bizottságá­nak előadója is. Négy évig töltötte be a szerkesztői állást s csak meg­rendült egészségi állapota miatt vált meg tőle. De továbbra is hűséges dolgozótársunk maradt s „Magyar hadtörténelmi emlékek a külföldi múzeumokban" című sorozatos tanul­mánya, életével egyszerre végződött be. A múlt nyáron megírta Diósgyőr várának történetét, amely szintén folyó­iratunkban látott napvilágot. Nagy szomorúságot okozott neki, hogy alig másfél évvel ezelőtt bevégzett nagy munkáját. „A magyar címer Hadtörténelmi Közlemények

Next