Hadtörténelmi Közlemények 1931. évfolyam (32. kötet. Budapest, 1931)
Hadtörténelmi irodalom - Riedl Lajos: A Lovcsen elfoglalása 1916-ban (Ism. Doromby József) 144. p.
héz terepen való alkalmazására, valamint a hadihajók lövegeinek a tengerrel való együttműködésére is. A tulajdonképeni támadást a XIX. hadtest parancsnoka, Trollmann altábornagy, vezette, mégpedig nyugat, vagyis a tenger felől. A csapatok délről a Traste-öböl északkeleti csúcsától Cattaroig és onnan a cattaroi öböl mentén Orahovaeig a következőképen csoportosultak: Sorsich csoport (Schiess dandár és Streith dandár), azután a 47. hadosztály (Konrád dandár, Törk dandár Cattaroig, azontúl pedig a Lottspeich dandár), végül Colerus ezredes dandárja Teodoban mint hadosztálytartalék. A csalatok csoportosítása, valamint az óriási hadianyagnak rendeltetési helyére való leszállítása, súlyos feladat elé állította a vezetőséget, azonkívül sok időt is kívánt, mivel az ellenség a Lovcsenről a Bocche di Cattaro legfélreesőbb zugába is beláthatott. A tűzérparancsnok, Portenschlag ezredes, 5 nagy tűzércsoportot állított össze, mégpedig az Illuscig csoportot 45 löveggel Lorsich altábornagy csoportjának, a Czadek és Festner tüzércsoportot 148 löveggel a 47. hadosztály és a Dorrek tüzércsoportot 29 löveggel a Lottspeich csoport támogatására. Azonkívül közreműködött az Aspern, Kaiser Franz Joseph L, Kaiser Karl 1., Budapest, Panther és még néhány kisebb hadihajó is, úgyszintén ottani erődeink lövegei és fényszórói. A 42 cm-től 10,4 cm-ig terjedő különböző típusú 142 nehéz löveg (ágyúk, tarackok és mozsarak) számára lövőszerkészletül kb. 60.000 lövés, a többi kisebb öblű lövegek részére, amelyek száma kb. 200 volt, kerek 100.000 lövés állott rendelkezésre. Az ütegek legnagyobb része már január 6-án este lövésre készen állott, úgyhogy a belövés 7-én befejeződött. Hogy a hadihajók lapos pályájú lövegeinek megadhassák a szükséges emelőszöget az 1700 m magasságba nyúló célok ellen, a hajókat egyik oldalukon olykér kellett megterhelni, hogy 50 foknyira oldalt dőljenek. A csapatok január 7-én este, az ellenséget vakító fényszórók oltalma alatt, vonultak be rohamállásaikba. Január 8-án reggel 6 órakor kezdődött meg a csak lövőszerrel, vízzel, rumos üvegekkel, tartalék élelemmel és egy tábori takaróval felszerelt rohamoszlopok felkapaszkodása. Ezzel egyszerre az összes lövegek is megkezdették orkánszerű tüzüket az ellenséges célokra. Az időjárás eleinte kedvező volt, a látási viszonyok kielégítőek voltak. Délben a csapatok, nehéz harcok után, már jelentékeny eredményt értek el. Az idő azonban most megfordult. Sűrű eső, köd és 900 méteren felül a hóesés minden látást megzavart és így lehetetlenné tette a gyalogságnak lövegtűzzel való támogatását. A legnagyobb dicséretet érdemlő, bátor, kitartó, részben az Alföldről származó idősebb magyar népfelkelők így is előbbre jutottak és a védők minden ellentámadását visszaverték. Az 1000 méter magasságban hóban töltött éjszaka után, 9-én szürkületkor újból megindult a támadás. Január 10-én ismét nagy havazásban töltött éjszaka után, hajnalban a Sorsich csoport elfoglalta a Strejkanica—Mackova—gomile vonalat, a 47. hadosztály pedig az 1385-ös magaslatot és az 1435-ös ponttól nyugatra levő ellenséges állásokat. Elkeseredett közelharc után, még aznap, január Hadtörténelmi Közlemények — I—II. 10