Hadtörténelmi Közlemények 1931. évfolyam (32. kötet. Budapest, 1931)

Hadtörténelmi irodalom - Riedl Lajos: A Lovcsen elfoglalása 1916-ban (Ism. Doromby József) 144. p.

héz terepen való alkalmazására, valamint a hadihajók lövegei­nek a tengerrel való együttműködésére is. A tula­jdonképeni támadást a XIX. hadtest parancsnoka, Trollmann altábornagy, vezette, még­pedig nyugat, vagyis a ten­ger felől. A csapatok délről a Traste-öböl északkeleti csúcsától Cattaroig és onnan a cattaroi öböl mentén Orahovaeig a követ­kezőképen csoportosultak: Sorsich csoport (Schiess dandár és Streith dandár), azután a 47. hadosztály (Konrád dandár, Törk dandár Cattaroig, azontúl pedig a Lottspeich dandár), végül Co­lerus ezredes dandárja Teodoban mint hadosztálytartalék. A csa­l­atok csoportosítása, valamint az óriási hadianyagnak rendelte­tési helyére való leszállítása, súlyos feladat elé állította a vezető­séget, azonkívül sok időt is kívánt, mivel az ellenség a Lovcsen­ről a Bocche di Cattaro legfélreesőbb zugába is beláthatott. A tűzérparancsnok, Portenschlag ezredes, 5 nagy tűzércso­portot állított össze, még­pedig az Illuscig csoportot 45 löveggel Lorsich altábornagy csoportjának, a Czadek és Festner tüzér­csoportot 148 löveggel a 47. hadosztály és a Dorrek tüzércsoportot 29 löveggel a Lottspeich csoport támogatására. Azonkívül közreműködött az Aspern, Kaiser Franz Joseph L, Kaiser Karl­­ 1., Budapest, Panther és még néhány kisebb hadi­hajó is, úgyszintén ottani erődeink lövegei és fényszórói. A 42 cm­-től 10,4 cm-ig terjedő különböző típusú 142 nehéz löveg (ágyúk, tarackok és mozsarak) számára lövőszerkészletül kb. 60.000 lövés, a többi kisebb öblű lövegek részére, amelyek száma kb. 200 volt, kerek 100.000 lövés állott rendelkezésre. Az ütegek legnagyobb része már január 6-án este lövésre készen állott, úgyhogy a belövés 7-én befejeződött. Hogy a hadi­hajók lapos pályájú lövegeinek megadhassák a szükséges emelő­szöget az 1700 m magasságba nyúló célok ellen, a hajókat egyik oldalukon olykér kellett megterhelni, hogy 50 foknyira oldalt dőljenek. A csapatok január 7-én este, az ellenséget vakító fényszórók oltalma alatt, vonultak be rohamállásaikba. Január 8-án reggel 6 órakor kezdődött meg a csak lövőszerrel, vízzel, rumos üvegek­kel, tartalék élelemmel és egy tábori takaróval felszerelt roham­oszlopok felkapaszkodása. Ezzel egyszerre az összes lövegek is megkezdették orkánszerű tüzüket az ellenséges célokra. Az időjárás eleinte kedvező volt, a látási viszonyok kielégí­tőek voltak. Délben a csapatok, nehéz harcok után, már jelenté­keny eredményt értek el. Az idő azonban most megfordult. Sűrű eső, köd és 900 méteren felül a hóesés minden látást megzavart és így lehetetlenné tette a gyalogságnak lövegtűzzel való támoga­tását. A legnagyobb dicséretet érdemlő, bátor, kitartó, részben az Alföldről származó idősebb magyar népfelkelők így is előbbre jutottak és a védők minden ellentámadását visszaverték. Az 1000 méter magasságban hóban töltött éjszaka után, 9-én szürkületkor újból megindult a támadás. Január 10-én ismét nagy havazásban töltött éjszaka után, hajnalban a Sorsich csoport elfoglalta a Strejkanica—Mackova—gomile vonalat, a 47. hadosztály pedig az 1385-ös magaslatot és az 1435-ös ponttól nyugatra levő ellensé­ges állásokat. Elkeseredett közelharc után, még aznap, január Hadtörténelmi Közlemények — I—II. 10

Next