Hadtörténelmi Közlemények 1931. évfolyam (32. kötet. Budapest, 1931)
Hadtörténelmi irodalom - Maggiorotti Leone Andrea: Le origini della fortificazione bastionata e la guerra d’Otranto (Ism. Gy. J.) 146. p.
Rodrigo Borgia) parancsára, Antonio da San Gallo építette 1501-ben fejezett be. A szerző az időben és személyben való nagy eltérések okát részben abban a körülményben látja, hogy a „bastione" és a „baluardo" szó már sokkal a bástyarendszer keletkezése előtt használatos volt Itáliában, így például Torino városának iratai között már 1290-ben előfordul, majd 1599-ben Ferrarában, 1401-ben pedig Argentában bukkan fel. Nem szabad tehát ebből a két szóból feltétlenül valóságos bástyára következtetnünk. Természetes, hogy ötszögű tornyokat is minden időben építhettek a városok körfalaihoz s előbb a középkor védőeszközeit, majd később a tüzérséget állították reájuk. Azonban ahhoz, hogy valamely erődítmény a ,,bástya" nevet megérdemelje, három fontos dolog szükséges: 1. Az ötszögű alaprajz; 2. a távolbalövés lehetősége a bástya homlokzatáról, az ellenség távoltartása végett; 5. az oldalozás lehetősége a bástyaszárnyakból, a holt terek eltüntetése és az árokba netalán behatolt ellenség leküzdése céljából. Mint legtöbb dolog a világon, a bástyarendszer se elméleti úton született, teljes és tökéletes alakban, egyetlen ember agyában. Keletkezése tehát nem is köthető valamelyik év bizonyos napjához, mert ez a rendszer kétségkívül hosszas, meglehetős lassú fejlődés és fokozatos, szüntelen tökéletesedés eredménye. Itáliában a haditudományoknak 1500 táján beállott nagy fellendülése következtében, tüzértechnikai és hadiépítészeti centrumok alakultak, amelyeknek három legfontosabbika Urbino, Firenze és Róma volt, ahol hírneves katonaépítészek és tüzérek együttesen vitatták és határozták meg a várépítésben szükségessé vált újításokat. I. Alfonso urrbinoi herceg (1500) kiváló tüzér és építész volt; tüzérsége abban a hírben állott, hogy legjobb az akkori Európában. Az olasz katonamérnökök nemsokára bejárták Francia-, Spanyol- és Magyarországot, úgyszintén Flandriát és a Földközitenger keleti részét is, mindenütt tanítva és terjesztve a bástyarendszert. Az első spanyol hadmérnökkart Giovanni Battista Antonelli szervezte meg, Alba herceg parancsára, 1581-ben. Zastrow azonban azt írja „Histoire de la fortification permanente" című, Párisban 1866-ban megjelent könyvében, hogy — mint már említettük — Ahmed pasa építette az első bástyákat Otrantoban. Állítólag a híres olasz generális — Jacopo Trivulzio — is el volt ettől a nagyszerű erődítménytől ragadtatva, amely az egész keresztény világ építészeinek mintául szolgálhatott volna. Maggioretti táborszernagy megállapítása szerint Grillet, akit Zastrow idéz, nem azt mondja, hogy Ahmed pasa ..bástyákat" épített, hanem olyan erődítményeket, amelyek „mintául szolgálhattak." Ennyi az egész. Folard merőben önkényesen írja róluk, hogy ..bástyák" voltak, mert nincs semmi bizonyítéka. Sőt még ha Guillet azt írta volna is, hogy Ahmed „bástyákat"