Hadtörténelmi Közlemények 1935. évfolyam (36. kötet. Budapest, 1935)
Hadtörténelmi okmánytár - Lebstück Mária honvédfőhadnagy emlékirata 1848–49-ből (Közli Dr. Hegyaljai Kiss Géza) 130. p.
használtam az általános kavarodást és déli 12 órakor sikerült megszoknom. Este 6-korba érkeztem, ahol két úrral találkoztam. Ezek is Sopronból léptek meg. Érdeklődtek, hogy hova igyekszem útlevél nélkül ezekben a kritikus időkben. Győrben feleltem. Minthogy ők is oda szándékoztak, együtt mentünk Csornáig. Csornánál átkeltünk a befagyott Rába folyón. A jégtakaró beszakadt a kocsi terhe alatt, de hála Istennek, már egészen közel a parthoz, így is térden felül ért a víz. A parton a honvédek előőrsei tartózkodtak. Ők húztak ki bennünket kötelekkel, meg hosszú rudakkal, aztán elvezettek a honvéd táborba, ahol nedves ruháinkat megszárogattuk az őrtűznél. Az egyik altiszt adott egy kevés pálinkát és egy katona köpenyt. A két úrral azután tovább folytattuk az utat Győr felé, ahova déli 12 órára meg is érkeztünk. Elbúcsúztam útitársaimtól, és rögtön felkerestem Johanna nővéremet, akiegy gazdag mészáros mesternél volt férjnél. Johanna nagyon elcsodálkozott az öltözékemen: fátyolos kalap és katonaköpeny volt rajtam. De miután mindent elmondtam neki, azonnal adott új ruhát. Másnap első utam Giron őrnagyhoz, a német légió parancsnokához vezetett, aki a Fehér Hajó szállodában lakott. Giron mindjárt megismert és ezekkel a szavakkal fogadott: „Griss Gott Bruderherz!" Azonnal felvett újra a német légióba, mindjárt megkaptam az egyenruhát, amit azonnal hazavittem. Otthon átöltöztem. Mikor készen voltam, kimentem nénémhez a konyhába és odaadtam neki a szobám kulcsát. Johanna nem ismert rám azonnal és nagyot bámult a megjelenésemen. Közöltem vele, hogy elhatározott szándékom a szabadságért harcolni. Haladéktalanul szolgálatra mentem és eléli 12 órakor a Fehér Hajó előtti piacon felesküdtem az ágyúnkra, mivel lobogónk nem volt. Délután 2 órakor őrszolgálatra osztottak be, a püspöki palotába, ahol Görgey tábornoknak volt a főhadiszállása. December 25-ike volt, kegyetlen hideg tél. Azt hittem, lefagynak a lábaim őlállás közben. Ez volt az első szolgálatom Magyarországon. December 26-án visszavonultunk Győrből, mint hogy Windisch-Griitz herceg egész seregével közeledett. Bábolnáig vonultunk vissza, ahol nagyobb csatát álltunk az osztrákokkal. Ez volt az első ütközetem Magyarországon. Itt fogták el az egész Prinz von Ireussen zászlóaljat. Gyanútlanul pihentek, még a fegyverük is gúlában volt, amikor hirtelen rajtuk estek az uklánusok. Én néhány társammal együtt ebédnél ültem a vendéglőben. Az ajtón már nem juthattunk ki, hát az ablakon keresztül kellett meglépnünk. Végre összeszedelőzködtünk és a csata után a Vértes-hegységen keresztül vonultunk Péterig. Itt megint összecsaptunk a lovassággal. Svalizsérek, meg gránátosok voltak. Az erdő szélénegy kisebb gránátos osztag állott. Jelekkel integettek, hogy át akarnak pártolni hozzánk. Minthogy a légionisták nagyon gyáván viselkedtek és egyik sem akart közeledni a gránátosokhoz, hát én vettem magamhoz 5 embert és átmentem hozzájuk. Lerakták a fegyverüket és úgy nyilatkoztak, hozzánk csatlakoznak. Átvezettem az osztagot a mi táborunkba és átadtam őket a parancsnokságnak. Petényből tovább húzódtunk Budapestre, ahová estére meg is érkeztünk. A Lipótvárosban szállásoltak el. Itt jelentkeztem Selleitalis őrnagynál, aki az István főherceg-szállóban la-