Hadtörténelmi Közlemények 1935. évfolyam (36. kötet. Budapest, 1935)
Dr. Rédvay István: Az 1736 és 1739 közötti törökországi háborúk 258. p.
A tanácskozások eredményekép Rákóczi és a porta között 1738 január 20-án egyezség jött létre, melyben a szultán Rákóczi Józsefet Erdély fejedelmének és Magyarország vezérlő fejedelmének ismerte el, segítséget és támogatást ígérve neki. Rákóczi ellenszolgáltatásul arra kötelezte magát, hogy Magyarország és Erdély főhatalmához jutva, ő és ivadékai szükség esetén, a határokon belül 10.000 főből álló erdélyi és 100.000 fő erejű magyarországi hadsereget bocsátanak a Török birodalom rendelkezésére, a határokon kívül pedig Erdélyből 10.000 és Magyarországból 30.000 főnyi hadsereg csatlakozik saját költségén a török haderőhöz. Rákóczi az egyezmény megkötése után először Csernavodába, majd április elején Yiddinbe költözött, hogy munkához lásson. A Bonnevallal folytatott megbeszélés és a törökökkel kötött egyezmény alapján még ez év elején Konstantinápolyból a magyarországi és erdélyi rendekhez kiáltványt intézett, melyben azokat csatlakozásra szólította fel. Ezt most nyomon követte egy újabb, meglehetősen tört nyelvezetű német kiáltvány, mely a császári hadsereg tisztjeit és legénységét magasabb zsold és előléptetés, továbbá magyar kiváltságok és birtokok ígéretével átpártolásra csábította. A bécsi udvar ismerve a Rákóczi név varázsát, egyébként is meglehetős súlyos katonai és politikai helyzetében az eshetőségekkel számolva, szigorú ellenrendszabályokat lép fi „... ex parte perpetui Ottomanici Imperii in Principeni Transil vaniae, et Ducemi hungariae acceptatur, et Divina favente gratia ex parte Imperii Ottomanici Regno Hungariae et Principatui Transilvaniae alteratus Princeps constituatur, succursus et protectio praedebuntur, et ad confirmationem negotiorum eius auxilium suppeditabitur... Praefatus Princeps et Ejus Successores et omnes sub potestate eorum existentes ipsius anhaerentes debent promittere et se obligare, quod Ottomanici Imperii Amicorum Amici, Inimicorum Inimici, invariabiliter erunt et necessitate ita exigente Incolae Transilvaniae inter Confinia et prope loca confinialia cum viginti millibus Militum ad Bellum aptis, et extra Confinia illorum cum decem Millibus Militum et Hungariae Incolae inter Confinia et prope limites illorum cum centum Millibus Militum aptis ad Bellum, et extra confinia cum triginta Millibus Militum cum propriis illorum expensis ad servitia bellica Imperii Ottomanici se applicabunt". (Bécsi Staatsarchiv, Kriegsakten, F. 327.) 7 „... Wiir mit auffrichtiger geneigung Versprechen Nach deine sie seith in unsere Dienste betaitigen und zu unss kommen werden, sollen die Ober Oflicier Heher promovirt werden mit Verbesserung ihrer bezahlung die gemamen sollen auch ihr bezahhing Hier doppelt bekomen darüber sollen der Preiss Pferde und gewerss hir auch ergelten und ein jeder so ess meritiren w irt soll promovirt werden ... Nach volbrachten Krieg aber solen sie vor ladsleit des kenigreichs Ungarn erkennet, mit Recht und der Ungrischen Privilegien beschenket werden, wie auch eine Erde zu besitzet zu bekommen ..."