Hadtörténelmi Közlemények, 1. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1954)
3-4. szám - Tanulmányok - Nagy Kálmán: Damjanich, a forradalmi hadvezér. – 1954. 3–4 . sz. 207–261. p.
210 Nagy Kálmán alezredes legfőbb támaszának, fegyveres erejének tagja a magyar függetlenségi mozgalom lelkes híve, a népek szabadságának meggyőződéses harcosa? Mi volt az a vonzóerő, amely az idegen katonát a népek ellenségeinek oldaláról a szabadság táborába hozta, s hogyan lett ez az egyszerű, volt császári tiszt kiváló szabadságharcos hadvezér? Származása, családi körülményei, osztályhelyzete, neveltetése erre a kérdésre nem adhatnak magyarázatot, így legfeljebb egy tiszteletreméltó, különleges kivételnek tekinthetnénk, de Damjanich életének alakulása és körülményei, megnyilatkozásai és tettei világosan megmutatják számunkra eszmei fejlődését, igazi arculatát, egyéniségének és politikai állásfoglalásánakellenvonásait. Damjanich János a horvátországi Stara községben (Sziszektől délkeletre kb. 25 km-re, a Száva jobb partja közelében) született, 1804. december 8-án. Apja szerb nemzetiségű, császári határőrtiszt volt, a 2. báni határőrezredben, anyja Taborovics lány, egy császári tábornok húga, bátyja osztrák tiszt aki 1848/49-ben Olaszországban szolgált, s 1849-ben kilépett a hadseregből. Ebben a császárhű, dinasztikus katonai családi környezetben semmiképpen sem válhatott Damjanich azzá, ami lett, csupán a katonai hivatás iránti vágy ébredhetett fel benne. Lényeges változásnak kellett életében bekövetkeznie, hogy a kor társadalmi és politikai helyzetéről tudomást szerezzen és azzal kapcsolatban állást foglaljon. Ez a változás akkor következett be, amikor a később oly hatalmas termetű, daliás Damjanich — ekkor vézna, gyenge testalkatú 16 éves ifjú — dacolva a szülői akarattal, mely a katonai szolgálat fáradalmaira és nehézségeire alkalmatlannak tartva őt, papnak szánta, otthagyta a jómódú családi otthont, a kényelmes életet, s tanulmányait félbeszakítva, inkább jelentkezett katonának, mintsem hogy pap legyen belőle. Sok fiatalos romantika, ifjúi lelkesedés fűthette ebben a lépésében a tapasztalatlan, még szinte gyermek Damjanichot, de már a későbbi határozott egyéniségének, törhetetlen jellemének és akaratának vonásai is megmutatkoztak benne. A 61. gyalogezredben Damjanich számára a katonai szolgálat kemény iskola volt. A császári hadseregben uralkodó lélektelen szellem, a testi fenyítésen alapuló kényszerfegyelem, a cirill, a kegyetlen altisztek és tisztek embertelen bánásmódja megismertették vele az egyszerű katona, az elnyomott nép fiainak nehéz sorsát. Meglátta bajtársai, az elnyomottak helyzetét és problémáit, fogékonnyá vált a nép bajai és igazságtalan körülményei iránt. A feudális elnyomás és terror minden terhét és keservét a saját életében is tapasztalta. Már katonai szolgálata kezdeti éveiben világnézete alapjává vált a nép és a szabadság szeretete, az egyszerű katonák megbecsülése, az elnyomás elleni gyűlölete. A tehetséges, szorgalmas ifjú neve a sematizmusban 1823-tól már a