Hadtörténelmi Közlemények, 13. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1966)

1. szám - Szemle - Nagy István György: Űrkutatás – űrtechnika. Bp. 1965. Ism. Sinka József. – 1966. 1. sz. 190–192. p.

NAGY ISTVÁN GYÖRGY: ŰRKUTATÁS — ŰRTECHNIKA (Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1965. 196 o.) Alig több mint nyolc esztendő telt el azóta, hogy az ember első követe — a Szputnyik-1 — felröppent a vi­lágűrbe. Ez alatt a tudomány és az emberiség szempontjából valóban rö­vid idő alatt az űrkutatás szinte meg­szokott emberi tevékenységgé vált. Hovatovább megkopott már az ember­nek a Föld körül űrhajókon tett uta­zásainak varázsa is. Még a jelentő­sebb eseményekről is úgyszólván csak bejelentésszerű tudósítások jelennek meg a sajtóban, illetve hangzanak el a rádióban és a televízióban. Csupán néhány ismeretterjesztő folyóirat fog­lalkozik időnként az űrkutatás egy­egy érdekesebb eseményével vagy eredményével, azonban ezek is főként csak az aktualitások kapcsán, így még az érdeklődő elől is rejtve marad szá­mos olyan érdekesség, amely pedig fi­gyelmet érdemelne az űrkutatás ered­ményei közül, márcsak azért is, mert ezek az eredmények jelentőségükben túlnőnek az űrkutatás tudományának keretein. Nagy István György könyve a rendelkezésére álló terjedelem kere­tei közt ezeket a hiányokat igyekszik pótolni. Szerencsés a szerzőnek az a törek­vése, hogy könyvében kerek képet ad­jon azokról a legfontosabb tudnivalók­ról, amelyek az űrkutatás tudományos előzményeivel, a mesterséges égitestek mozgásával, az ezek által kínált lehe­tőségekkel, valamint az ehhez a terü­lethez kapcsolódó technikai alaptudni­valókkal függnek össze. Természetesen az olvasó nem várhatja a könyvtől, hogy enciklopédikus ismereteket sze­rezhet belőle az asztronautika tudo­mányáról — ehhez ma már legalább­is több kötetes lexikon szükséges —, de megtalálhatja benne mindazt, ami­re egy művelt, korának e jelentős tu­dományos és technikai tevékenységi területébe bepillantani kívánó, érdek­lődő laikusnak szüksége lehet. És itt a laikus szó nem lebecsülést jelent az olvasó felé, hanem a szerző­nek azt a szerencsés írásmódját di­cséri, amely valóban lehetővé teszi a

Next