Hadtörténelmi Közlemények, 13. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1966)
1. szám - Szemle - Nagy István György: Űrkutatás – űrtechnika. Bp. 1965. Ism. Sinka József. – 1966. 1. sz. 190–192. p.
NAGY ISTVÁN GYÖRGY: ŰRKUTATÁS — ŰRTECHNIKA (Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó, 1965. 196 o.) Alig több mint nyolc esztendő telt el azóta, hogy az ember első követe — a Szputnyik-1 — felröppent a világűrbe. Ez alatt a tudomány és az emberiség szempontjából valóban rövid idő alatt az űrkutatás szinte megszokott emberi tevékenységgé vált. Hovatovább megkopott már az embernek a Föld körül űrhajókon tett utazásainak varázsa is. Még a jelentősebb eseményekről is úgyszólván csak bejelentésszerű tudósítások jelennek meg a sajtóban, illetve hangzanak el a rádióban és a televízióban. Csupán néhány ismeretterjesztő folyóirat foglalkozik időnként az űrkutatás egyegy érdekesebb eseményével vagy eredményével, azonban ezek is főként csak az aktualitások kapcsán, így még az érdeklődő elől is rejtve marad számos olyan érdekesség, amely pedig figyelmet érdemelne az űrkutatás eredményei közül, márcsak azért is, mert ezek az eredmények jelentőségükben túlnőnek az űrkutatás tudományának keretein. Nagy István György könyve a rendelkezésére álló terjedelem keretei közt ezeket a hiányokat igyekszik pótolni. Szerencsés a szerzőnek az a törekvése, hogy könyvében kerek képet adjon azokról a legfontosabb tudnivalókról, amelyek az űrkutatás tudományos előzményeivel, a mesterséges égitestek mozgásával, az ezek által kínált lehetőségekkel, valamint az ehhez a területhez kapcsolódó technikai alaptudnivalókkal függnek össze. Természetesen az olvasó nem várhatja a könyvtől, hogy enciklopédikus ismereteket szerezhet belőle az asztronautika tudományáról — ehhez ma már legalábbis több kötetes lexikon szükséges —, de megtalálhatja benne mindazt, amire egy művelt, korának e jelentős tudományos és technikai tevékenységi területébe bepillantani kívánó, érdeklődő laikusnak szüksége lehet. És itt a laikus szó nem lebecsülést jelent az olvasó felé, hanem a szerzőnek azt a szerencsés írásmódját dicséri, amely valóban lehetővé teszi a