Hadtörténelmi Közlemények, 14. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1967)
2. szám - Tanulmányok - Perjés Géza: Az oszmán birodalom európai háborúinak katonai kérdései (1356–1699.) – 1967. 2. sz. 339–372. p.
következménye, hogy hasonlóan a repülőgép utasához, aki elé ugyan roppant nagy terület tárul, de annak csak nagy vonalait észleli, mi is igen nagy történelmi időszakot tekintünk át, de annak csak legfőbb problémáit ragadhatjuk meg. Az időszak, amit vizsgálunk valójában roppant nagy: Gallipoli elfoglalásától (1356) a karlócai békéig (1699) terjed. Dolgunkat bizonyos fokig megkönnyíti, hogy e három és fél évszázad alatt az oszmán hadszervezet és hadviselés lényegében nem változott és a zentai csatában vereséget szenvedett hadsereg alig különbözött az első rigómezei csatát megnyerő hadseregtől. Ebből a madártávlatból a következő problémák rajzolódnak ki: 1. az oszmán állam katonai potenciálja, 2. határvédelem, 3. háború, politika, hadászat, 4. harcászat. 1. Az oszmán birodalom katonai potenciálja Bármilyen katonai esemény, hadtörténeti folyamat vagy jelenség vizsgálatánál legelső feladat a gazdasági és társadalmi háttér megismerése. Kétszeresen fontos ez a török hódítás megértése szempontjából, mivel a török történeti kutatás jelenlegi állapotában a társadalmi és a hadtörténeti vizsgálatokat igencsak vékony szálak kapcsolják egybe. Persze egy ország katonai potenciáljának felmérése még a legújabb korban sem könnyű feladat, hiszen már annak kimutatása is rendkívüli nehézségeket okoz, hogy a számszerűen megfogható, statisztikailag kimutatható gazdasági potenciál miként realizálódik a tényleges háborús teljesítményben. Ezenkívül számos olyan morális, lélektani és más imponderábilia játszik közre a háborúban, amelyek felmérése sem a történés idején, sem utólag nem lehetséges. Visszamenve az időben, a nehézségek egyre fokozódnak, a török birodalom esetében pedig szinte leküzdhetetlennek látszanak, hiszen alig rendelkezünk az erőviszonyokat, a nagyságrendeket, az arányokat érzékeltető számszerű adatokkal. Mindazonáltal a szétszórt, rendszertelen adatok alapján is az a benyomás támad az emberben, hogy az oszmán birodalom hadi potenciálja minden európai államét felülmúlta, sőt virágkorában talán Európa együttes erejét is. A katonai potenciált meghatározó tényezők közül mindenekelőtt a népesség számát és az ország területét kell figyelembe venni. Ilyen szempontból az oszmán birodalom fölénye kétségtelen. A XVII. század végén a birodalom területe kb. 6 millió km 2, lakóinak száma pedig 30 millió. Ebben az időben Franciaországnak, Európa legnagyobb hatalmának 18—20 millió lakosa van, területe 630 000 km 2. A Habsburg birodalom területe ugyanekkor 300 000 km 2, lakóinak száma 6,7 millió. A három világrészre kiterjedő oszmán birodalom gazdasági erőforrásai szinte korlátlanok voltak és alig volt termelvény, amellyel ne rendelkezett volna. Nyersanyagokban való gazdagsága nagy tömegű exportot tett lehetővé és kereskedelmi mérlege általában aktív volt, miután pedig tartományainak nagy része tenger mellett feküdt, belső és átmenő áruforgalma igen élénk volt. Csak a vámokból bevett jövedelmét évi 2 millió dukátra becsülték a XVI. században. Meg kell jegyezni, hogy a XVI. század elején a pápai udvar számvetése szerint egy 60 000 főből álló hadsereg és 150 hajóból álló flotta felállítása és fenntartása 800 000 dukátba került.3 Az elmondottakkal és a következőkkel kapcsolatban Zrínyi Miklós és kora. Budapest, Gondolat, 1965. c. könyvem 281—282. oldalán vetek fel néhány gondolatot. 2 Handbuch der Weltgeschichte. Herausg. von A. Randa. Freiburg, 1965. ; Redlich O. : Österreichs Grossmachtsbildung. Gotha, 1921. 3 ZinUeisen, J. W. : Geschichte des osrnanischen Reiches in Europa. Hamburg-Gotha, I—IV Fr. A. Perthes Verlag 1840—1856., II. 594., 763. és 767. o.