Hadtörténelmi Közlemények, 18. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1971)

2. szám - Tanulmányok - Urbán Aladár: A Batthyány-kormány hadügyi politikájának első szakasza (1848. április–május). – 1971. 2. sz. 211–237. p.

19-én Batthyány, a budai katonai főparancsnok megkeresésére, kör­levéllel fordult a hatóságokhoz, hogy az újoncokból, szabadságosokból, vagy ezredük után vonuló lábadozókból álló katonai csapatokat — akár az országban állomásozó ezredükhöz jönnek azok, akár az örökös tar­tományokban szállásoló ezredükhöz igyekeznek — ne tartóztassák fel.­ A fenti intézkedés természetesen nem azt jelentette, hogy a kor­mány a főparancsnokságoknak, és ezen keresztül a bécsi legfelső ka­tonai vezetésnek szabad kezet adott volna. Éppen ellenkezőleg: a je­lek azt mutatják, hogy Batthyány a legnagyobb határozottsággal igé­nyelte magának a katonai ügyekbe való beavatkozást, így, amikor még egy 1847 őszén hozott döntés alapján a 41. Sivkovich lengyel gyalogezred egy zászlóalját április végén Kolozsvárról Temesvárra he­lyezték, és ugyanakkor Temesvárról a magyarországi kiegészítésű 53. Lipót gyalogezred egy zászlóalját (a már kint levő másik után) Fiu­méba indították, az utóbbi ellen Batthyány tiltakozott, s a zászlóaljat csak a szerémségi Péterváradra engedte áthelyeztetni.­ Az első, a magyar minisztérium érdekeit célzó katonai mozdulatra április 20-án került sor, amikor Székesfehérvárról útnak indították Zalába a 48. Ernő gyalogezred egy zászlóalját, a tíz nappal korábban kinevezett Csányi László és Széll József kormánybiztosok rendelke­zése alá.10 Hasonló lépésre május 3-án, a Bécsbe utazott Batthyányt helyettesítő Deák Ferenc rendeletére került sor, amikor a miniszter­tanács döntésére egy zászlóalj katonaságot küldtek a bányavárosokba.11 Ugyancsak Deák intézkedésére erősítették meg a zsidók elleni zavar­gások miatt a pozsonyi helyőrséget, s ekkor vezényeltek katonaságot Vágújhelyre és Lipótvárra is.12 Ezekben a napokban erősítették meg a tiszántúli parasztmozgalmak egyik központjának, Békés megyének a katonaságát is egy osztály, Biharból odahelyezett dzsidással.13 Deák Ferenc helyettes miniszterelnöksége és ideiglenes hadügymi­nisztersége idején adódott egy komplikált eset is. A bécsi hadügymi­nisztérium ugyanis — korábbi terveinek megfelelően — a már csök­kentett létszámú, Pesten állomásozó 5. tábori tüzérezredből újabb két századnyi katonaságot kívánt Fiuméba, a szárd és nápolyi hajók által fenyegetett ,,magyar és dalmát tengerpart védelmére" rendelni.14 Má­jus 6-án Deák ebbe beleegyezett.15 Amikor azonban híre jött, hogy — Zala megye érintésével — „magánosok" Grazból Zágrábba tüzérségi szereket szállítanak,16 az említett két század útnak indítását felfüggesz­tette. A május 8-i minisztertanács Deák előterjesztésére azután a tüzé­rek elküldése mellett döntött, de úgy, hogy az alakulat útját ne Zágrá­bon keresztül vegye — ahol feltartóztathatnák őket —, hanem kerülje el 8 Országos Levéltár. A budai Helytartótanács levéltára. Biztossági osztály iratai, 1848— 51—68. 0 HM­ 1848. 59. 10 OL. Helytartótanács, biztossági osztály iratai 1848—51—64, 65. 11 Országos Levéltár. Az 1848/49. évi minisztérium levéltára. Belügyminiszteri iratok, (to­vábbiakban BM) 1848. 658, 703—704. 12 HM­ 1848: 54.; BM 1848: 1142. 13 BM 1848: 1421. 14 OL Miniszterelnök elnöki iratai (továbbiakban Mein.) 1848:112. 15 HNI 1848:112. K) Mein. 1848:98.

Next