Hadtörténelmi Közlemények, 18. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1971)
4. szám - Tanulmányok - Gonda Imre: A korlátlan tengeralattjáró háború és az Osztrák–Magyar Monarchia. [2. rész] – 1971. 4. sz. 649–676. p.
szükséglet egy töredékrésze lesz az ellenséges államokban, tartalékai pedig „az éhség és adagolás minden ijedelme ellenére ki fognak merülni".102 A következő napon megjelent újságcikk közölte, hogy vállalnak a korlátlan tengeralattjáró háború által előidézett minden kockázatot. A Legfelsőbb Hadvezetőség mindent megtett, hogy mielőbbi katonai döntést érhessen el.103 Szterényi József egy nappal később megjelent írása valamivel józanabb hangú volt, mert ebben arról van szó, hogy a központi hatalmak a háború időtlen elhúzódásának megakadályozása érdekében kénytelenek e szélsőséges eszközhöz folyamodni. „Bármi is történjék . .., a központi hatalmak másképpen nem cselekedhetnek."104 E mentegetődzés nem volt akadálya annak, hogy ugyanazon szám másik oldalán ilyen mondat is megjelenjék: „ . . . február 1. a fellélegzés napja a számunkra, mert az angol tengeri zsarnokság ellen folytatott kíméletlen harc első napja."105 Ez a hang az elkövetkező napokban egyre inkább teret nyert. Az USA és a Németország közötti kapcsolatok megszakítása pedig arra a fejtegetésre adott alkalmat, hogy a központi hatalmak számoltak az Egyesült Államokkal való összeütközés lehetőségével. Mit változtat azonban Amerika részvétele a háború menetén? Németország és az Egyesült Államok között veszélyben van a béke, de az USA belépése a háborúba aligha fogja valahol is döntően befolyásolni a hadi helyzetet.106 Hiszen mire az első negyedmillió amerikai katona aktívan beavatkozhatna, a nagy katonai döntések már régen bekövetkeztek.107 Az Osztrák—Magyar Monarchia vezető napilapjának idézett eszmefuttatásai a német hadvezetőség fegyvertárának eléggé elkoptatott szólamai voltak, amelyeknek azonban a Monarchiában más szerepük és visszhangjuk volt, mint „szülőhelyükön". Míg ugyanis Németországban az idézett érvek és következtetések az annexionista és militarista jobboldal jelszavai voltak, amelyek ellen még a mérsékelt imperialista körök is felléptek, addig ugyanezek a Monarchia vezető lapjában szinte hivatalos véleményként hatottak olyan időben, amikor Ausztria—Magyarország uralkodó köreinek valóban nem állt érdekében az Egyesült Államokkal való szakítás. Bármennyire igyekezett is a bécsi sajtó hangulatot kelteni a korlátlan tengeralattjáró háború mellett, a Monarchia diplomáciája folytatta egyre nehezebb és kilátástalanabb küzdelmét azért, hogy az Egyesült Államokkal való diplomáciai viszonya ne szakadjon meg, vagyis a korlátlan tengeralattjáró háborúban való minél kisebb részvétele mellett fenntarthassa kapcsolatát a legnagyobb semleges nagyhatalommal. Hogy e törekvése — amely különben nem csupán a Monarchia, hanem Németországnak is többször elismert érdeke — ennek ellenére mégis ál- 102 Uo. 2—3. o. Die voraussichtlichen Wirkungen des verschärften Unterseebootkriegs. 103 Uo. 3. Februar 1917. 1. o. Der Beschluss über den Unterseebootkrieg, nach gründlicher Erwägung aller Möglichkeiten. 104 uo. 4. Februar 1917. 2—3. o. Beschleunigung des Friedens durch den U-Boot Krieg. Von Josef Szterényi. 105 Uo. 3—4. o. Wie du mir, so ich dir. .. 106 uo. 5. Februar 1917. Nachmittagblatt, 1. o. Abbruch der Beziehungen zwischen Amerika und Deutschland. Kriegsdrohung des Präs. Wilson in der Botschaft an den Kongress. 107 uo. 7. Februar 1917. Morgenblatt, 7. o. Die amerikanische Gefahr. Von Fabius.