Hadtörténelmi Közlemények, 18. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1971)

4. szám - Tanulmányok - Gonda Imre: A korlátlan tengeralattjáró háború és az Osztrák–Magyar Monarchia. [2. rész] – 1971. 4. sz. 649–676. p.

Államok tényleges hadba lépésének elodázását célozta, az USA és az antant részéről az Osztrák—Magyar Monarchia megkörnyékezését szol­gálta, és a németekkel való szövetség fellazítására, illetve a Monarchia háborúból való kilépésének előkészítésére irányult. De mindkét törek­vés irreális volt, mivel a német hadviselés módszerei és a német kül­politika céljai mellett sem az USA visszatartása a háborútól, sem a Monarchia kiválása a központi hatalmak csoportjából nem volt lehet­séges. Ennek ellenére megfigyelhető, hogy az említett törekvések az Osztrák—Magyar Monarchiának az USA-val fenntartott és a Dumba­incidens idején megromlott viszonya ezekben a napokban javulóra for­dult. A dr. C. Dumba helyére egy évi késedelemmel kinevezett gr. A. Tarnowsky nagykövet 1917 januárjában indult el állomáshelyére, s a Monarchia stockholmi követének értesülése szerint Washingtonban igen barátságosan fogadták. Mint Mr. Morris — az USA stockholmi követe ,— gr. Hadik osztrák—magyar követnek kijelentette, „országában az Ausztria—Magyarország iránti rokonszenv sohasem öltött olyan mére­teket, mint éppen most." Amerikában — mondotta még a követ — nem veszik komolyan az antantnak a központi hatalmak béke­j­egy­zékére adott elutasító válaszát, s Wilson elnök „a legkevésbé sem szándékozik békeakcióját abbahagyni." Az amerikai közvélemény ugyanis mögötte áll, s ezért a milliárdosoknak az a része, mely éppen a fegyverszállít­mányok révén gazdagodott meg, aligha merészel vele szembehelyez­kedni.93 Gr. Hadiknak a fenti kijelentésről Bécsbe küldött jelentését a közben Washingtonba érkezett Tarnowsky első benyomásai is meg­erősítették. Lansing, az USA külügyi államtitkára ugyan sajnálatát fejezte ki afölött, hogy a Monarchia képviselőjének első látogatása a német jegyzék átadásával egy időben történt, de egyben kifejezésre juttatta: az Egyesült Államok nem tételezi fel a Monarchia részéről, hogy az figyelmeztetés nélkül fog elsüllyeszteni hajókat. Tarnowsky­nak az államtitkár szavaihoz fűzött megjegyzései talán még jellem­zőbbek, mint az általa idézett kijelentés. Jelentésében ugyanis ama véleményének ad kifejezést, hogy „rendkívül fontos volna, ha az itte­nieket meggyőzhetném arról, hogy megítélésükben nem tévednek." Majd hozzáteszi: Lansing kijelentéseiből világosan kiderül a Monar­chiával szembeni rokonszenv, s az, hogy „szeretnék a velünk való sza­kítást elkerülni."94 Tarnowskyval megegyező álláspontot képviselt egyébként gr. Bernstorff washingtoni német nagykövet is, aki az USA-val való szakítás elkerülésére hívta fel a figyelmet Tarnowsky előtt. Szerinte Wilson szándékai a központi hatalmakkal szemben sokkal job­bak, mint ahogy azt Berlinben elképzelik. Az adott pillanatban azon­ban — a korlátlan tengeralattjáró háború bejelentése idején — az elnök valóban nem vonhatott le más következtetéseket. A háborút, az ame­rikai közvéleménnyel egyetértésben, mindenképpen el akarja kerülni, mert a békeapostol szerepét akarja vállalni. „Mindezek az illetékesek 93 Uo. 8/P. B. Unterredung mit dem amerikanischen Gesandten. Mr. Morris. Aláírás: M. Hadik. 94 Tel. Tarnowsky, Washington, 3. Február 1917. Nr. 1. Wien, HHStA. Krieg 61/a Spez. Amerika. 4 Hadtörténelmi közlemények — 657 .

Next