Hadtörténelmi Közlemények, 19. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1972)
4. szám - Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójára. – 1972. 4. sz. 619–621. p.
vagy sem, hanem attól, hogy a katonák azonosítani tudják-e magukat a forradalom célkitűzéseivel, készek-e, képesek-e azt következetesen szolgálni. A liberális nemesség csak annyira és addig volt forradalmár, amennyire azt osztályérdekei megkívánták. Petőfi teljesen azonosult a forradalommal, a haza függetlenségével és kész volt életét is áldozni érte. 1848 márciusában nemzetőrnek jelentkezett; az ország elleni első fegyveres támadás hírére toborzó körútra indult, októberben pedig kérte az Országos Honvédelmi Bizottmánytól honvédszázadosi kinevezését. A debreceni 28. honvédzászlóalj egyik századának parancsnokaként az újoncok kiképzését irányította. November közepén néhány heti szabadságot kért, mivel nem akarta szülés előtt álló feleségét egyedül hagyni. Felesége felépülése után, január közepén jelentkezett újra szolgálatra, ekkor már Bem hadseregébe. „ . . . csak arra kérem önt — írja Kossuth Lajoshoz intézett levelében —, tetessen át a 28-ik zászlóaljtól Bem táborához; ha dicsőséggel nem harcolhatok, gyalázatot sem akarok nevemre hozni, s mostanában, véleményem szerint, gyalázat nélkül csak Bem oldala mellett lehet az ember." Kossuth hozzájárult ahhoz, hogy Petőfit Bem törzséhez vezényeljék, s ettől kezdve a költő élete — sajnos, csak rövid időre — szorosan összefonódott a nagy lengyel forradalmár életével. Mellette esett át a tűzkeresztségen, s bizonyára nem voltak nagyon távol egymástól akkor sem, amikor életét áldozta hazájáért. Bem a fegyver, Petőfi a toll mestere volt, de mindketten forradalmárok. Ez kapcsolta őket össze, ezért tisztelték és becsülték egymást. A lengyel és a magyar hazafit eltéphetetlenül kötötte össze az elnyomott népek felszabadításának, a világszabadságnak szent eszméje. A költő atyjaként tisztelte és szerette a bölcs lengyel hadvezért, a hadvezér fiaként szerette és féltette a nagy magyar költőt. Petőfi örök emléket állított Bemnek Az erdélyi hadsereg című versében. A költemény egyben elveik azonosságát is dokumentálja: „Mi ne győznénk? hiszem a vezérünk. / A szabadság régi bajnoka! / Bosszúálló fénnyel jár előttünk / Osztrolenka véres csillaga . . . Egy a célunk: a közös bilincset összetörni, melyet hordozunk, / S összetörjük, esküszünk piros mély / Sebeidre, megcsúfolt hazánk!" Petőfi Sándor a XIX. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakja. Következetes forradalmisága, demokratizmusa, republikánus elvei mély internacionalizmussal párosultak. Költészete, egész életműve a mához is szól; eszméit nem a kortársak valósították meg, hanem a szocialista utókor; s míg kortársai közül csak kevesen értették, mi büszkén valljuk a magunkénak. A világszabadság eszméjével párosuló mély patriotizmusa, megalkuvást nem ismerő helytállása, áldozatvállalása követendő példa számunkra. A forradalom katonájaként tollal és karddal harcolt a haza függetlenségéért. Szelleme ma is él. Eszméink igazságát, erejét, költészetének hatását történelmi tapasztalataink csak növelték. Néphadseregünkben a Petőfi-hagyomány eleven erő. Számunkra nemcsak a legnagyobb magyar költő, a nagyszerű forradalmár hazafit, hanem mint a nép szabadságáért életét adó katonát is példaképünknek tekintjük. — 621 —