Hadtörténelmi Közlemények, 19. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1972)
4. szám - Tanulmányok - Urbán Aladár: Petőfi Sándor honvédszázados. – 1972. 4. sz. 622–647. p.
A Petőfi-irodalom keveset tud a költő szeptember végi megbízatásáról, amely pedig közvetlen előjátéka volt katonai szolgálatra való jelentkezésének. Ferenczi Zoltán kutatásai óta tudjuk, hogy a főváros lakosságát szeptember 25-én német nyelvű — nem hivatalos — falragasz tájékoztatta arról, hogy előző napon Petőfi és Vasvári, más „emisszáriusok" társaságában, a nép felvilágosítására indult. A felvilágosító feladatból sejthetően ez a küldetés nem a végrehajtó hatalom fejének, Batthyány Lajosnak megbízásából történt. (Ha miniszterelnöki megbízásuk van, biztosként emlegeti őket a híradás.) Petőfi szeptember 30-án Eötvös Mihály szatmári alispánhoz írott levelében így jellemezte küldetését: „A székelyföldre szándékoztam utazni némileg országos küldetésben. . .".A megbízatásnak csak „némileg országos" jellege magyarázza a megfogalmazás óvatosságát és azt, hogy a fővárosból érkező megbízott nem utasítja a közigazgatási apparátus fontos megyei közegét, hanem csak javasolja: hirdessen általános népfelkelést. Petőfi, Vasvári és társaik „népfelvilágosító" küldetését valószínűleg az Egyenlőségi Társulatban határozhatták el. Az a tény azonban, hogy indulásuk szeptember 24-én történt, vagyis egybeesett Kossuth toborzóútjának kezdetével, az akció összehangoltságát sejteti. Ezt a sejtést emeli bizonyossággá Vasvári és társainak 1849. január közepén Kossuthoz intézett beadványa, amelyben így írnak: „Jellasics közeledtekor alulírottak ön által a nép felvilágosítására lévén kiküldve, előkészítők őket a felkelésre." Nyilvánvaló, hogy Petőfi útja is része volt ennek a vállalkozásnak, még akkor is, ha Vasvári és társai a Dunántúlra mentek , míg Petőfi a Székelyföldnek vette útját. Jogos a kérdés: miért Erdélyt választotta a költő kiküldetése céljául. Kézenfekvőnek látszik a feltételezés, hogy Petőfi küldetését öszsze akarta kapcsolni hetedik hónapban levő feleségének biztonságba helyezésével. A Szatmár megyei Erdőd, Júlia szüleinek lakhelye, valóban útba esett — vagy csak némi kitérőt jelentett — a Székelyföldre menet. De ha Erdőd lett volna az igazi cél, akkor vállalhatott volna a költő közelebbi kiküldetést is. Ha el is kerüli a Kunságot, választási kudarca színhelyét, ha nem akar részt venni a Hajdúságban a Bocskai-csapat toborzásában, találhatott volna más, közeli területet agitációs tevékenysége számára. Mi szólt mégis Erdély mellett? Nyilván a rokonszenv, a korábbi kapcsolatok, az előző év őszén Kolozsvárott szerzett élmények. Ez a rokonszenv azonban 1848 szeptember 5 A falragaszt. Országos Levéltár (továbbiakban: OL) Újkori Gyűjtemény, 1848/49-es nyomtatványok, 6. csomó, 134. sz. Közli: Petőfi Múzeum VII. (1894) 44—45. h. L. még Dienes, i. m. 26, 478—479. o. 6 PLOM VII. S. a. r. Kiss József—V. Nyilassy Vilma. Akadémiai Kiadó, 1964., 169. o. A Pesti Hírlap (továbbiakban: PH) számára küldött tudósítás (1. alább) csak „kiküldetésről" beszél. „. . .nem én kérem önt, hanem a haza követeli" — mondja a költő. PLÖM VII. 170. o. A nem hivatalos jelleget támasztja alá Petőfinek a PH által leközölt tudósítása, amely szerint reméli, hogy a szatmári alispán eleget tesz népfelkelési felhívásának. ,,s nem vár ministeri rendeletet rá". PH 1848. okt. 10 (83) 949 o. ; közli PSDM V. 128. o. „ A beadvány datálatlan. 1. OL. az 1848/49-i minisztérium levéltára (továbbiakban: 1848,49-i k.), az Országos Honvédelmi Bizottmány iratai (továbbiakban: OHB) 1848,431. Kossuthnak a beadvánnyal kapcsolatos jan. 16-i intézkedésére 1. KLÖM XIV. S. a. r. Barta István. Akadémiai Kiadó, 1953., 144—145. o. — 624 .