Hadtörténelmi Közlemények, 23. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1976)

2. szám - Tanulmányok - Bőhm Jakab: A magyarországi főhadparancsnokság 1848 tavaszán. – 1976. 2. sz. 241–289. p.

vezérezredes állott, 1630-tól e határőrvidéket is generalátusként kezdték említeni. Szervezésük és General Commandókként való elnevezésük azonban csak a 18. század első felében vált általánossá. A törökök ellen 1699-ben győzelmesen befejezett háború után a felszabadult és a Habsburg-birodalomhoz csatolt területeknek, valamint az e területek benépesítésére és felvirágoztatására I. Lipót által nagy számban letelepített szerb lakosságnak a várható török támadás elleni védelme céljából, a már meglevő varasdi és károlyvárosi generalátusok mellett — és ezek mintájára — 1701—1702-ben — két új generalátust létesítettek a Száva—Duna, illetőleg a Tisza—Maros folyók közötti határőrvidékeken. Hatósugaruk és felügyeletük viszonylag kis területre korlátozódott, ezért — többszöri egyesítés, illetőleg szétválasztás után — az 1780-as években végleges egyesítésekre került sor. II. József 1783. május 30-án legfelsőbb elhatározásában elrendelte a varasdi General Commando és a zágrábi határőrvidék összevonását varasdi és bánsági General Commando elnevezéssel, de Vins altábornagy ideiglenes vezénylete alatt, valamint a temesvári és a szlavóniai határgeneralátusokét, Pétervárad székhellyel, szlavóniai és bánáti határvidéki General Commando elnevezéssel. Az egyesített General Commando vezénylő tábornokává Mathesen altábornagyot nevezte ki. További összevonásként 1786-ban a károlyvárosi és a varasdi General Commandók egyesítésére került sor, horvát General Commando elnevezéssel." A határőrvidék General Commandói mellett a 18. század első évtizedeiben a Habsburg-birodalom más országai és tartományai katonai közigazgatásának intézésére is ilyeneket állítottak fel: Lombardiában, Csehországban, Morvaországban, Sziléziában és Erdélyben, majd Magyarországon. Szervezetük a 18. század végére öltött végleges formát. Számuk ekkor 12 volt: 1. a bécsi Felső-, Alsó- és Elő-Ausztria ; 2. a grazi — Belső-Ausztria és Tirol; 3. a prágai — Csehország; 4. a brünni — Morvaország; 5. a lembergi — Galícia és Lodoméria; 6. a budai — Magyarország; 7. a nagyszebeni — Erdély; 8. a temesvári — a Bánát; 9. a péterváradi — a szlavóniai határőrvidék; 10. a zágrábi — a bánsági, a károlyvárosi és a varasdi határőrvidék; 11. a milánói—Lombardia és 12. a brüsszeli — a Németalföld számára.10 A Magyarország területén 1740-ben General Commando für Hungarn elnevezéssel felállított főhadparancsnokság élére október 24-i leiratában 11 Má- 4 Franz Vaniček: Specialgeschichte der Militärgrenze, i—IV. Wien, 1875. I. k. 86. és 99. o. 5 Hermann Meynert: Geschichte der k. k. österreichischen Armee, ihrer Heranbildung und Organisation, so wie ihrer Schicksale, Thaten und Feldzüge von den frühesten bis auf die jetzige Zeit. 1—4. Wien, 1852. 3. k. 152. o. 6 Vaniček, i. m. I. k. 127. o. 7 Az első egyesítésük 1763-ban volt Beck tábornagy alatt, majd 1768-ban újból elkülönültek egymástól. (Vaniček i. m. II. k. 69. o., 160—161. o.) 8 Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban — HL.), General Commando für Ungarn (a továbbiakban — GC.) 1783—27—10, 1946. sz. és Vaniček i. m. II. k. 293—295. o. 9 HL. GC. 1786—27—3, 1751. sz. és Vaniček i. m. II. k. 309—310. o. 10 Inventar . . ., I. k. 166. o. 11 HL. GC Prothocoll deren Kayserlichen und Hof-Kriegs-Räthlichen Rescripten, 1740—1742.. 1. o. (a továbbiakban — Prothocoll. . . ) és Kriegsarchiv Wien, Hofkriegsrath 1740 Registratur. Oktober 611. Újhelyi Péter a már idézett munkájában (213. o.) október 29-ére teszi Pálffy kinevezését. K. László Józsefnek Az 1740-ben felállított magyarországi főhadparancsnokság című cikkében (Levéltári Közlemények, 1937, 163. o.), valamint a már idézett Inventar des Kriegsarchivs Wien című kiadványban is október 24-e szerepel a kinevezés időpontjaként. A kinevezési okmány tisztázata nincs meg a GC. levéltárában, csupán a Kriegsarchivban őrzött fogalmazvány xerox-másolatával rendelkezünk. A fogalmazvány kelte: 1740. október 24.