Hadtörténelmi Közlemények, 23. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1976)

1. szám - Tanulmányok - Rázsó Gyula: Az 1529-es török hadjárat stratégiai problémái. – 1976. 1. sz. 3–41. p.

TANULMÁNYOK RÁZSÓ GYULA AZ 1529-ES TÖRÖK HADJÁRAT STRATÉGIAI PROBLÉMÁI 1529. október 15-én reggel 9 órakor megszólaltak Bécs hetek óta hallgató harangjai. Nagy örömet hirdettek: a győzhetetlennek hitt török sereg abba­hagyta az eredménytelen ostromot és elvonult a város alól.­ Európa ujjon­gott, úgy érezte, a siker fordulópontot jelent az oszmán birodalom — és Európa — történetében, megállt a török diadalmas előnyomulása, van re­mény arra, hogy a szultán hadait feltartóztassák.2 Ferdinánd, Magyaror­szág és Csehország isten kegyelméből uralkodó királya azonban tovább ag­godalmaskodott; ismerve birodalma katonai és gazdasági gyengeségeit és a török erejét, attól tartott, hogy a következő évben Szulejmán szultán seregei újból támadnak és segítséget kért bátyjától, V. Károly német—római császártól és spanyol királytól.­ Az események csak részben igazolták a Habsburg uralkodó félelmét: jóllehet a padisah 1532-ben újból nagy had­sereget vezetett az osztrák örökös tartományokba, nem kockáztatta meg a harcot a birodalom Bécs alatt várakozó hatalmas, 80—90 000 fős seregével, megelégedett Kőszeg jelképes megadásával és Stájerország, valamint Alsó-Ausztria védtelen városai és falvai kegyetlen pusztításával.­ Bécs újabb ostromára pedig csak több mint 150 esztendő múlva, 1683-ban került sor a teljesen megváltozott hatalmi viszonyok között. Az 1529-es hadjárat tehát mindenképpen fordulópont Európa — és ha­zánk — történetében. Nem véletlen, hogy — rendkívül gazdag forrás- 1 Meldeman, N.: Ain gründliche und wahrhaiíter bericht. . . Közli: Hormayr's Taschen­buch für die vaterländische Geschichte. Hrsg. v. J. Hormayr—Mednyánszky L., Wien, 1842. 321. o. 2 Az általános örömöt nem is annyira V. Károly meglehetősen hideg hangú szerencse­kívánata [Korrespondenz Ferdinands I. (bis 1830). Hrsg. v. E. Lacroix—W. Bauer., Bde 1—2., Wien, 1912—1938. H. Bd. 529—530. o. (A továbbiakban: Lacroix)], mint inkább a számos egykorú népi ének és beszámoló jelzi. Még egy 1684-es francia nyelvű kiadványban is az alábbiakat olvashatjuk az 1529-es bécsi ostromról: „Leurs (vagyis Bécs egykori védői) glo­rieuses actions sont des très pouissans aiguilions . . . pour s'immortalizer comme eux dans les races futures." (Vienne deux fois assiégée par les Turcs 1529 et 1683. Leyden 1684. 39. o.) Az egykorú irodalmat összeállította: Kabdebo, H.: Bibliographie zur Geschichte der beiden Türkenbelagerungen Wiens. Wien 1876. 1—40. o. 3 Ferdinánd levele 1529. október 19-én V. Károly császárhoz. (Lacroix: i. m. II. 523— 524. o.) . Az 1532-es hadjárat legújabb feldolgozása: Gerhard­, G.: Die Niederlage der Türken am Steinfeld. 1532. Wien, 1974. 38. o., Id. még az itt (a 34—36. o.-n) felsorolt irodalmat. Kő­szeg ostromára ld. elsősorban: Sinkovics I.: Kőszeg ostroma 1532-ben, Vasi Szemle, 1963., 4. sz.; uő: Kőszeg és az 1532. évi török hadjárat, Vasi Szemle, 1967., 2. sz.

Next