Hadtörténelmi Közlemények, 23. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1976)

1. szám - Tanulmányok - Urbán Aladár: Az 1848-as magyar hadügyminisztérium megszervezése (1848. április–december.) – 1976. 1. sz. 42–75. p.

URBAN ALADÁR AZ 1848-AS MAGYAR HADÜGYMINISZTÉRIUM MEGSZERVEZÉSE (1848. április—december) Az 1848. évi III. tc. értelmében létrejött első felelős magyar kormány legnehezebben szerveződött minisztériuma a hadügyminisztérium volt. En­nek oka elsősorban nem Mészáros Lázár hadügyminiszter késleltetett ha­zatérése, hanem a központosított, vagyis a továbbra is Bécstől függő biro­dalmi katonai szervezet fennmaradása volt. Ez utóbbi ugyanis további ne­hézségek forrása lett és — a nemzeti érdekek védelmében — a fegyveres testületek irányításának megosztottságát, párhuzamosságát eredményezte. A sorezredek és a katonai hivatalok felett rendelkező hazai főhadparancs­nokságok (Generál-Kommandók) — amelyek megőrizték korábbi kapcso­lataikat a bécsi Hofkriegsrat-tal, majd a májusban azt felváltó osztrák Kriegsministerium­mal — nem lehettek szervezői és irányítói az 1848: XXII. tc. értelmében megalakult nemzetőrségnek, valamint a rövidesen szervezni kezdett honvédségnek. Batthyány Lajos ezért még április máso­dik felében létrehozta az ideiglenesnek szánt Országos Nemzetőrségi Hadi­tanácsot, amely közvetlenül a miniszterelnök irányítása alatt működött. A Haditanács intézte azután a nemzetőrség ügyeit, valamint a honvéd­zászlóaljak toborzását, szervezését, felszerelését és kiképzését. Így ezek, az egyébként a sorkatonaság mintájára létrehozott alakulatok csak akkor ke­rültek a hadügyminisztérium rendelkezése alá, amikor azokat tábori szol­gálatra rendelték. Ugyanakkor a magyarországi sorezredek kiegészítése, felszerelése és ellátása, az előléptetések és egyéb ügyek intézése az új ma­gyar hadügyminisztérium közreműködésével, de a régi katonai szervezet útján történt. Ez a kettős, sőt hármas tagolás 1848 októberétől, amikor a Honvédelmi Bizottmány már határozottan a helyzet ura volt, s az országban létező osztrák eredetű katonai gépezetet (legalábbis a budai főhadparancsnoksá­got) is ellenőrzése alá vonta, lassan értelmét vesztette. Ez akkor vált nyil­vánvalóvá, amikor fokozatosan megszűnt a sorkatonaság, valamint a hon­védek közötti különbség és az egységesülő haderő minden alakulatát a magyar honvédsereg részének tekintették. Ebben a helyzetben a Nemzet­őrségi Haditanács különállása már nem volt indokolt. Felszámolása és a hadügyminisztériumba való beolvasztása így az egységes és hatékony had­ügyi irányítás előfeltétele lett. Ugyanakkor a még létező, bár tevékenysé­gükben meglehetősen szűk térre szorult főhadparancsnokságok fenntartása is teljesen feleslegessé vált. A Honvédelmi Bizottmány már novemberben megtette a szükséges lépé­seket a Budán székelő hadügyminisztérium és a Pesten levő Nemzetőrségi Haditanács egy épületben való elhelyezésére, majd összevonására. A pár­huzamosan működő katonai irányítószervek egyesítésével, valamint a Bécs­

Next