Hadtörténelmi Közlemények, 23. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1976)

1. szám - Tanulmányok - Urbán Aladár: Az 1848-as magyar hadügyminisztérium megszervezése (1848. április–december.) – 1976. 1. sz. 42–75. p.

érkezésével vette kezdetét. Ismeretes, hogy a minisztertanács határozata alapján, Mészáros hazaérkezéséig, a hadügyi tárcát Batthyány Lajos miniszterelnök vette kézbe. Batthyány természetesen nem csak a napi ügyekkel foglalkozott, de megtette a kezdeti intézkedéseket egy, a hadügyekkel foglalkozó iroda létrehozására. Mielőtt azonban erre sor került volna, az április 16-i minisztertanács határozta alapján Batthyány kísérletet tett arra, hogy a Bécsben állomásozó Leopold Rousseau d'Happancourt vezérőrnagyot megnyerje a magyar hadügyek ideiglenes vezetésére. A becsvágyó tábornok azonban erre a szerepre nem vállalkozott. A tagadó válasz kézhezvétele után a miniszterelnök azonnal, még április 24-én kinevezte a kevésbé tekintélyes, de helyben tartózkodó Franz Ottinger vezérőrnagy, budai dandárparancsnokot ideiglenes hadügyminiszternek. A sietős intézkedés érthető volt. Az országban állomásozó haderővel, s főleg a katonai hivatalokkal való együttműködés ugyanis megkívánta, hogy az új kormányt a régi hadszervezettel való kapcsolatában egy, a hadseregtől ellenkezés nélkül elismert tábornok képviselje. Miniszterelnöki irodájának megszervezésekor Batthyány az elnöki (vagyis az általános, nagy politikai jelentőségű) ügyektől külön választotta és külön titkárral, külön iratsorozatban intéztette a hadügyi és nemzetőri ügyeket. A hadügyminisztert helyettesítő ténykedésének első pillanatától adódtak azonban olyan esetek, amelyek nem az újonnan alakult kormány hadügyi problémáival, vagy a szervezés alatt álló nemzetőrség kérdéseivel függtek össze. Ezek a sorezredeknek, vagy a régi katonai hivataloknak a polgári szervekkel való rutinszerű kapcsolatából adódtak. Ezeket a feladatokat régebben a Helytartótanács tartományi biztossági osztálya (departamentum commissariaticum) intézte. Most, a Helytartótanács megszűnésével, ennek feladatköre is az újonnan szervezett hadügyminisztériumhoz került. Mivel ezek az ügyek, mint például a vonuló katonai alakulatok ellátása, szabadságolt vagy szökevény katonák esetei, folyamatos ügyintézést kívántak, Ottinger ideiglenes hadügyminiszternek, de magának Batthyánynak is kellett ezekkel foglalkoznia. A legegyszerűbbnek az tűnt, s a zavartalan ügykezelés is azt kívánta, hogy a régi irattárat, sőt iktatási rendet is vegyék át a folyó ügyekkel együtt, így ez a miniszterelnökséghez „ideiglenesen csatolt hadügyi polgári osztály" (a továbbiakban használt nevén: biztossági, vagy polgári gazdászati osztály) lett tulajdonképpen az 1848. évi hadügyminisztérium első osztálya.10 A feladatok zavartalan ellátására természetesen szükség volt a megfelelő hivatalnoki karra is, így ezek kinevezése nem várhatott Mészáros Lázár megérkezéséig. Batthyány április 30-án terjesztette fel a nádorhoz kinevezésre a hadügyi polgári osztály igazgatójául Török Bálint grófot, titkár- 6 PH 1848. április 19., 34. sz., 347. o. (a továbbiakban — PH 1848 április 19/34/347.) A lap másnap a hivatalos rovatban is megismételte a hírt, mindkét esetben hangsúlyozva, hogy a nemzetőrség felállítása is a miniszterelnök feladata lesz. 7 KLÖM XII. k. 67. o. ; KM 1848:8,14; Nádori min. 1848:909. Mészáros véleménye Rousseau tábornokról: Emlékiratai, I. k. 7. o. ; HM 1848:46. Ottinger egyébként április 20-tól már az ideiglenesen megszervezett Nemzetőrségi Haditanácsa elnöke volt. 9 L. ezre: Ember Győző: Az 1848—49-i minisztérium levéltára. Budapest, 1950. 21—28., 49—50. o. A miniszterelnök elnöki titkára ekkor Jászay Pál, hadügyi és nemzetőri titkára Korponay János, a 32. gyalogezred főhadnagya volt. 10 Az osztály 1848 végéig megőrizte különálló, az eredeti kútfő-tétel rendszerben iktatott irattárát. Ember: i. m. 228—229. o. A biztossági osztály eredeti hatáskörére 1.: Felhő Ibolya —Vörös Antal: A helytartótanácsi levéltár. Budapest, 1961. 231—238. o.