Hadtörténelmi Közlemények, 26. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1979)
1. szám - A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára - Józsa Antal: Az internacionalisták szervezése és a Magyar Tanácsköztársaság katonai megsegítése. – A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. 1979. 22. p.
elnökletével),rövidesen elfogadja az internacionalisták Ukrajnába való összpontosításának tervét.7 Megállapodtak továbbá abban, hogy az internacionalistákat nem használják fel a Krasznov elleni hadműveletekben, hanem kizárólag Ukrajnába irányítják.8 November 27-én a Katonai Tanács parancsban rendelte el az ukrajnai összpontosítást, szóbeli ígéretet tett a főparancsnok, I I. Vacetisz is, de a végrehajtás elhúzódott. Ezzel a fontos kérdéssel foglalkozott a Föderáció december 7-én tartott rendkívüli ülése is. Az elfogadott határozatot eljutatták Szverdlovhoz, a szovjetek Központi Végrehajtó Bizottsága elnökéhez és Leninhez. Ebben kérték az internacionalista osztagok azonnali elindítását Ukrajnába, „amely révén el lehet kerülni azokat a szomorú következményeket, amelyek bekövetkezhetnek az előbb említett parancsok végrehajtásának az elhúzásával, és ha erre szükség van, a Központi Föderáció felajánlja tapasztalt vezetőit, akik megfelelő segítséget tudnának nyújtani az útbaindításnál". A rendkívüli ülés elhatározta továbbá, hogy arról is tájékoztatja Szverdlovot és Lenint, ami különösen indokolja az azonnali intézkedést. Az internacionalisták nagy részével ugyanis közölték a Katonai Tanácsnak az ukrajnai átcsoportosításról szóló parancsát és azok nap mint nap várták elszállításukat. A késlekedés és a tapasztalható huzavona miatt komoly elégedetlenség volt megfigyelhető a moszkvai, permi, alekszandrov-gáji, csornojári és más internacionalista alakulatok soraiban.10 A szovjet katonai vezetés elsősorban fegyelmi ügyet látott az Ukrajnába távozni akarás mögött, s intézkedései is ilyen irányúak voltak. Nehezen nyugodott bele a tapasztalt internacionalista harcosok kivonásába, akiknek számos frontszakaszon jelentős volt a szerepük a védelemben és az akkor keleten folyó előnyomulásban. Ekkor fogalmazódik meg az internacionalisták magas harcértékének az elismerése, amely katonai súlyukat bizonyos mértékig el is túlozza. Ez érthető is, hisz gondoskodni kellett pótlásukról, s az egységek, magasabbegységek parancsnokai a távozókkal legalábbis azonos harcértékű pótlásra tartottak igényt. Ez az álláspont fogalmazódik meg még néhány hónappal később is a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg Internacionalista Csoportjait Szervező Bizottság 1919. február 12-én kelt átiratában, amelyet a III. Internacionálé szimbirszki Forradalmi Bizottságához intézett.11 Ez magyarázza az internacionalisták kivonásának és nyugatra összpontosításának a halogatását, továbbá azt a gyakorlatot, hogy a parancsnokságok nem adtak szívesen tájékoztatást a pártszerveknek, nevezetesen az OK(b)P Külföldi Nyelvcsoportjai Központi Föderációja katonai osztályának az internacionalista alakulatokról. * A Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsának törzse 1918. november 26-án arról értesíti a hadkerületeket, köztük a hadműveletek által érintett Volga menti hadkerületet, hogy nem járulhat hozzá az internacionalistáknak egy különálló hadseregbe való egyesítéséhez — amit az osztrák—magyar és a német hadifogoly misszió helyett megalakuló Munkás- és Katonaküldöttek Tanácsa égisze alatt szerettek volna megvalósítani —, hanem azt javasolja az internacionalista egységeknek, hogy az általános szabályok szerint külön-külön csatlakozzanak a 7 CPA IML 549. f., 1. op., 1. ő. e. 3. 1. 8 Uo. 9 CPA IML 549. f., 1. op., 7. ő. e. 120. 1. 10 Uo. 11 CPA IML 549. f., 1. op., 46. ő. e. 147. 1.