Hadtörténelmi Közlemények, 26. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1979)

1. szám - A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára - Józsa Antal: Az internacionalisták szervezése és a Magyar Tanácsköztársaság katonai megsegítése. – A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. 1979. 22. p.

elnökletével),rövidesen elfogadja az internacionalisták Ukrajnába való összpon­tosításának tervét.7 Megállapodtak továbbá abban, hogy az internacionalistákat nem használják fel a Krasznov elleni hadműveletekben, hanem kizárólag Uk­rajnába irányítják.8 November 27-én a Katonai Tanács parancsban rendelte el az ukrajnai össz­pontosítást, szóbeli ígéretet tett a főparancsnok, I­ I. Vacetisz is, de a végrehaj­tás elhúzódott. Ezzel a fontos kérdéssel foglalkozott a Föderáció december 7-én tartott rendkívüli ülése is. Az elfogadott határozatot eljutatták Szverdlovhoz, a szovjetek Központi Végrehajtó Bizottsága elnökéhez és Leninhez. Ebben kér­ték az internacionalista osztagok azonnali elindítását Ukrajnába, „amely révén el lehet kerülni azokat a szomorú következményeket, amelyek bekövetkezhet­nek az előbb említett parancsok végrehajtásának az elhúzásával, és ha erre szükség van, a Központi Föderáció felajánlja tapasztalt vezetőit, akik megfelelő segítséget tudnának nyújtani az útbaindításnál".­ A rendkívüli ülés elhatározta továbbá, hogy arról is tájékoztatja Szverdlovot és Lenint, ami különösen in­dokolja az azonnali intézkedést. Az internacionalisták nagy részével ugyanis közölték a Katonai Tanácsnak az ukrajnai átcsoportosításról szóló parancsát és azok nap mint nap várták elszállításukat. A késlekedés és a tapasztalható huza­vona miatt komoly elégedetlenség volt megfigyelhető a moszkvai, permi, alek­szandrov-gáji, csornojári és más internacionalista alakulatok soraiban.10 A szovjet katonai vezetés elsősorban fegyelmi ügyet látott az Ukrajnába tá­vozni akarás mögött, s intézkedései is ilyen irányúak voltak. Nehezen nyugo­dott bele a tapasztalt internacionalista harcosok kivonásába, akiknek számos frontszakaszon jelentős volt a szerepük a védelemben és az akkor keleten folyó előnyomulásban. Ekkor fogalmazódik meg az internacionalisták magas harcérté­kének az elismerése, amely katonai súlyukat bizonyos mértékig el is túlozza. Ez érthető­­ is, hisz gondoskodni kellett pótlásukról, s az egységek, magasabb­egységek parancsnokai a távozókkal legalábbis azonos harcértékű pótlásra tar­tottak igényt. Ez az álláspont fogalmazódik meg még néhány hónappal később is a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg Internacionalista Csoportjait Szervező Bi­zottság 1919. február 12-én kelt átiratában, amelyet a III. Internacionálé szim­birszki Forradalmi Bizottságához intézett.11 Ez magyarázza az internacionalisták kivonásának és nyugatra összpontosításának a halogatását, továbbá azt a gya­korlatot, hogy a parancsnokságok nem adtak szívesen tájékoztatást a pártszer­veknek, nevezetesen az OK(b)P Külföldi Nyelvcsoportjai Központi Föderációja katonai osztályának az internacionalista alakulatokról. * A Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsának törzse 1918. november 26-án arról értesíti a hadkerületeket, köztük a hadműveletek által érintett Volga men­ti hadkerületet, hogy nem járulhat hozzá az internacionalistáknak egy külön­álló hadseregbe való egyesítéséhez — amit az osztrák—magyar és a német hadi­fogoly misszió helyett megalakuló Munkás- és Katonaküldöttek Tanácsa égisze alatt szerettek volna megvalósítani —, hanem azt javasolja az internacionalista egységeknek, hogy az általános szabályok szerint külön-külön csatlakozzanak a 7 CPA IML 549. f., 1. op., 1. ő. e. 3. 1. 8 Uo. 9 CPA IML 549. f., 1. op., 7. ő. e. 120. 1. 10 Uo. 11 CPA IML 549. f., 1. op., 46. ő. e. 147. 1.

Next