Hadtörténelmi Közlemények, 26. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1979)
1. szám - A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára - Józsa Antal: Az internacionalisták szervezése és a Magyar Tanácsköztársaság katonai megsegítése. – A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. 1979. 22. p.
ment simán, olyan frontszakaszokról jöttek el, ahol megérezték hiányukat. Ezért is késleltették a parancsnokságok leszerelésüket, halogatták a párt- és politikai szervekkel való érdemi tárgyalásokat. A leszereléssel és az ukrajnai összpontosítással kapcsolatos tanácskozásokon megfogalmazásra kerültek azok az indítékok, amelyek a volt hadifoglyokat a Vörös Hadsereg soraiba vitték. Kiderült, hogy a hadifoglyok politikai állásfoglalását Oroszországban elsősorban hazai szociális és politikai helyzetük, magukkal hozott osztályélményeik határozták meg. Az oroszországi élményeknek, sajátos hadifogoly helyzetüknek oly mértékű volt a szerepe elhatározásukban, amennyire a hazai viszonyaik találkoztak az oroszországi osztályharcban elfoglalt konkrét helyükkel. Az oroszországi élmények meggyorsították, határozottabbá tették forradalmi nézeteik kikristályosodását. A lenini tanításokkal a mindennapok gyakorlatában való megismerkedés programot adott nem csak a hadifoglyok forradalmi elemeinek, hanem a hazai munkásmozgalomnak is. Az oroszországi forradalmak lényegét elsősorban azok értették meg, akik otthon is részt vettek a munkásmozgalomban. Kun Béla, Ligeti Károly, Jancsik Ferenc, Pór Ernő, Rudnyánszky Endre és a magyar internacionalista mozgalom más vezetői többségükben már a háború előtt tagjai voltak a szociáldemokrata pártnak. Az önkéntesek az utóbbiak politikai vezetését fogadták el, még ha egy részük csak a Vörös Hadsereg soraiban hallott is először a marxizmus tanításáról. A hadifogoly önkéntesek részvétele az oroszországi polgárháborúban elsősorban politikai indítékú tett volt, soha nem tekintették magukat zsoldosoknak. Ezt húzza alá az az állásfoglalásuk — amit némi huzavona után a felső katonai vezetés is figyelembe vett —, hogy a szovjet fegyveres erők soraiban csak meghatározott időre, a várható hazai forradalom kitöréséig vállalnak szolgálatot. Ezt követően a hazai politikai küzdelemben kívánnak részt venni. Nézetük, állásfoglalásuk, elhatározásuk összhangban állott az internacionalista hadifogolymozgalom autonóm státusával, amit az OK(b)PKB és a Népbiztosok Tanácsa minden esetben figyelembe vett. A hadifogolymozgalmat külföldi állampolgárok mozgalmának tekintették, amely segítséget nyújt a harcban álló oroszországi munkásosztálynak. Az orosz állampolgárság felvételét a hadifoglyok közül kikerült önkéntesek esetében a központi hatalmak és az antant tiltakozásának semlegesítése céljából írták elő, az 1918 őszén bekövetkezett európai forradalmakat követően azonban az állampolgárság felvételének követelményét rugalmasan kezelték. Az autonómnak tekintett internacionalista hadifogolymozgalom speciális belső mozgástörvényeit viszont nem vehette figyelembe a Vörös Hadsereg 1918. január 28(15)-án kelt alapító dekrétuma. Az internacionalisták is — s ebben nem álltak egyedül — sokkal rövidebbnek képzelték azt az időt, amely az állandó hadseregnek a nép általános felfegyverzésével történő felváltásáig eltelik. A Népbiztosok Tanácsának említett határozata a Munkás-Paraszt Vörös Hadseregről viszont szellemében összhangban állt a szovjet földön továbbra is harcolni kész internacionalisták Ukrajnában való összpontosításával.20 A dekrétumban kilátásba helyezett európai szocialista forradalom 1918 őszén kezdett kibonta- 20 A határozat bevezető soraiban ez áll: „Annak következtében, hogy a hatalom a dolgozó és kizsákmányolt osztályok birtokába került, szükségessé vált egy új hadsereg létrehozása, amely a jelenben a szovjethatalom védőbástyája, a legközelebbi jövőben pedig alapját képezi majd a nép általános felfegyverzésének, amely az állandó hadsereget fogja felváltani, és támaszul szolgál majd a közelgő európai szocialista forradalomnak." (A Szovjetunió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a polgárháború és az újjáépítés időszakában [1917—1926]. Válogatott dokumentumok. Budapest, 1961. 296—297. o.)