Hadtörténelmi Közlemények, 26. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1979)

1. szám - A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára - Józsa Antal: Az internacionalisták szervezése és a Magyar Tanácsköztársaság katonai megsegítése. – A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. 1979. 22. p.

ment simán, olyan frontszakaszokról jöttek el, ahol megérezték hiányukat. Ezért is késleltették a parancsnokságok leszerelésüket, halogatták a párt- és po­litikai szervekkel való érdemi tárgyalásokat. A leszereléssel és az ukrajnai össz­pontosítással kapcsolatos tanácskozásokon megfogalmazásra kerültek azok az indítékok, amelyek a volt hadifoglyokat a Vörös Hadsereg soraiba vitték. Ki­derült, hogy a hadifoglyok politikai állásfoglalását Oroszországban elsősorban hazai szociális és politikai helyzetük, magukkal hozott osztályélményeik hatá­rozták meg. Az oroszországi élményeknek, sajátos hadifogoly helyzetüknek oly mértékű volt a szerepe elhatározásukban, amennyire a hazai viszonyaik talál­koztak az oroszországi osztályharcban elfoglalt konkrét helyükkel. Az oroszor­szági élmények meggyorsították, határozottabbá tették forradalmi nézeteik ki­kristályosodását. A lenini tanításokkal a mindennapok gyakorlatában való meg­ismerkedés programot adott nem csak a hadifoglyok forradalmi elemeinek, ha­nem a hazai munkásmozgalomnak is. Az oroszországi forradalmak lényegét elsősorban azok értették meg, akik ott­hon is részt vettek a munkásmozgalomban. Kun Béla, Ligeti Károly, Jancsik Ferenc, Pór Ernő, Rudnyánszky Endre és a magyar internacionalista mozgalom más vezetői többségükben már a háború előtt tagjai voltak a szociáldemokrata pártnak. Az önkéntesek az utóbbiak politikai vezetését fogadták el, még ha egy részük csak a Vörös Hadsereg soraiban hallott is először a marxizmus tanításá­ról. A hadifogoly önkéntesek részvétele az oroszországi polgárháborúban elsősor­ban politikai indítékú tett volt, soha nem tekintették magukat zsoldosoknak. Ezt húzza alá az az állásfoglalásuk — amit némi huzavona után a felső katonai vezetés is figyelembe vett —, hogy a szovjet fegyveres erők soraiban csak meg­határozott időre, a várható hazai forradalom kitöréséig vállalnak szolgálatot. Ezt követően a hazai politikai küzdelemben kívánnak részt venni. Nézetük, ál­lásfoglalásuk, elhatározásuk összhangban állott az internacionalista hadifogoly­mozgalom autonóm státusával, amit az OK(b)P­KB és a Népbiztosok Tanácsa minden esetben figyelembe vett. A hadifogolymozgalmat külföldi állampolgá­rok mozgalmának tekintették, amely segítséget nyújt a harcban álló oroszor­szági munkásosztálynak. Az orosz állampolgárság felvételét a hadifoglyok közül kikerült önkéntesek esetében a központi hatalmak és az antant tiltakozásának semlegesítése céljából írták elő, az 1918 őszén bekövetkezett európai forradal­makat követően azonban az állampolgárság felvételének követelményét rugal­masan kezelték. Az autonómnak tekintett internacionalista hadifogolymozgalom speciális bel­ső mozgástörvényeit viszont nem vehette figyelembe a Vörös Hadsereg 1918. ja­nuár 28(15)-án kelt alapító dekrétuma. Az internacionalisták is — s ebben nem álltak egyedül — sokkal rövidebbnek képzelték azt az időt, amely az állandó hadseregnek a nép általános felfegyverzésével történő felváltásáig eltelik. A Népbiztosok Tanácsának említett határozata a Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg­ről viszont szellemében összhangban állt a szovjet földön továbbra is harcolni kész internacionalisták Ukrajnában való összpontosításával.20 A dekrétumban kilátásba helyezett európai szocialista forradalom 1918 őszén kezdett kibonta- 20 A határozat bevezető soraiban ez áll: „Annak következtében, hogy a hatalom a dolgozó és kizsákmányolt osztályok birtokába került, szükségessé vált egy új hadsereg létrehozása, amely a jelenben a szovjethatalom védőbástyája, a legközelebbi jövőben pedig alapját képezi majd a nép általános felfegyverzésének, amely az állandó hadsereget fogja felváltani, és támaszul szol­gál majd a közelgő európai szocialista forradalomnak." (A Szovjetunió a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom, a polgárháború és az újjáépítés időszakában [1917—1926]. Válogatott doku­mentumok. Budapest, 1961. 296—297. o.)

Next