Hadtörténelmi Közlemények, 26. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1979)

2. szám - Szemle - Csendes László: Földabrosz (Vajda Pál). – Szemle. 1979. 330. p. - Voenno-isztoricseszkij Zsurnál 1978. 7-12. sz. (Lengyel István). – Szemle. 1979. 330. p.

CSENDES LÁSZLÓ FÖLDABROSZ (A Hadtörténeti Múzeum kiadása, Budapest, 1978. 141 o., 11 ábra) Dr. Csendes László alezredes, a Hadtör­ténelmi Térképtár vezetője, értékes és kedves meglepetéssel szolgált mind a tér­képészet iránt érdeklődőknek, mind a mi­nikönyvek gyűjtőinek. Könyvének kis formátuma — 50X61 mm — mintha csak jelképezné rendkívül tömören összefog­lalt, ám mégis közérthető tartalmát. A „Földabrosz" voltaképpen a térképezés történetének rövid összefoglalása, ezen belül is kiemelve a magyar kartográfia fejlődését. Már itt megemlítjük, hogy a térképtörténet ilyen szempontból összeál­lított leírása a hazai irodalomban egészen újszerű, és vitathatatlanul követendő pél­dát mutat. A könyvecske felépítéséről jó képet ad az egyes fejezetcímek bemutatása. N. Ipoly Márta 11 oldalas bevezetője után A térképkultúra kialakulása című rész az alábbi fejezetekre oszlik: „Pannónia, Un­geria, Ungaria térképi megjelenése", „Kartográfia", „Térképjelek", „Címek, ajánlások", „Írás és rajz", „Mérőeszkö­zök, műszerek". A második rész, A tér­kép megbízhatósági mutatóinak vizsgála­ta, önálló tanulmánynak is tekinthető, de hasznosan egészíti ki az előző részeket is. A valóban igen rövidre fogott ismerte­tések meglepően sok érdekes információt tartalmaznak, így pl. a térképek ókori történetét összefoglaló fejezetből megtud­juk, hogy a főútvonalak piros és a he­gyek barna színű ábrázolása az i. sz. 2. századig vezethető vissza. Azt is megtud­hatjuk, hogy a 18. század végén miként készült a térképrajzoláshoz használatos festék. Magyarországi vonatkozásban is szá­mos érdekességet tudhatunk meg dr. Csendes László könyvecskéjéből, így pl. meglepő tény, hogy Buda neve már 1154-ben felbukkan Muhammad Idriszi térké­pén, ami azért is figyelemre méltó, mert akkor még nem Buda volt az ország fő­városa! A műszerekről és mérésekről ír­va érdekes adalékként értesülhetünk ar­ról, hogy egy 1416-ból származó oklevél tanúsága szerint Arács községben a bir­tokok felméréséhez használt mérőkötél hossza a templomajtó hosszának tizen­nyolcszorosa volt. E néhány kiragadott példa csupán an­nak szemléltetésére szolgál, hogy kis ter­jedelme ellenére is mennyi érdekes, szé­les körben is figyelmet keltő adatot nyújt dr. Csendes László könyve. Éppen ezért sajnálatos, hogy ez az olvasmányos köny­vecske csak igen kis példányszámban (750) és elsősorban a könyvérdekességek gyűjtői számára látott napvilágot. Alig­hanem érdemes lenne a jelenlegi tartal­mával olcsó füzet formájában is megje­lentetni, hiszen bizonyára számos föld­rajztanár, térképet használó turista, sőt a kultúrhistória iránt érdeklődők sokasága is örömmel vásárolná. Összefoglalva: dr. Csendes László könyve érdekes olvasmány a szakember­nek, és hasznos ismeretterjesztő írás az érdeklődő laikusok számára. Vajda Pál VOENNO-ISZTORICSESZKIJ ZSURNÁL (Szovjetunió, 1978. 7—12. sz.) Magyarországon kevéssé ismert kérdést tárgyal V. Grisanov: „A kommunista párt és a szovjet kormány gondoskodása a Haditengerészeti Flotta harci erejének megerősítéséről" c. tanulmánya (1978. 7. sz., 10—20. o.) Az intervenció visszaverése és a polgárháború befejezése után meg kellett erősíteni az ország fegyveres erőit. A rendkívül nehéz gazdasági helyzet miatt azokban az években nem lehetett új hajókat gyártani. Azt igyekeztek hely­reállítani, ami már megvolt. — 330 —

Next