Hadtörténelmi Közlemények, 27. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1980)
4. szám - Közlemények - Marosi Endre: A török elleni harc lehetőségei 1352-1718 között. Historiográfiai áttekintés. – Közlemények. 1980. 579. p.
tották. Az a tény, hogy nem csupán elhárítani sikerült őket, hanem balkáni ellentámadásokra is mód nyílt, számos okra vezethető vissza. Külpolitikailag Lengyelország — amelyet ugyancsak elértek az oszmán csapatok — érdekeltté vált a török elleni közös fellépésben, és ez az I. Ulászló alatt megvalósult lengyel—magyar perszonálunió idején ütőképes katonai szövetségben fejeződött ki. Rövid időre a karamániai uralkodót is sikerült bevonni a török elleni harcokba i. Ez a szerencsés külpolitikai változás katonai fellendüléssel párosult. Zsigmond uralkodásának utolsó éveiben tűnt fel a török elleni harcokban és jutott mind jelentősebb szerephez Hunyadi János, aki a katonai reformok következtében mind korszerűbb sereg élén maradandó, sőt világraszóló sikereket ért el, még ha e sikerek már csak határaink védelmére voltak is elegendőek.23 A Balkánra vezetett nagy hadjáratok nem érték el céljukat. A főként magyar és lengyel erőkkel végrehajtott 1443—44 évi „hosszú hadjárat" látszólag igen eredményes volt: a fentebb említett római eredetű hadiúton előrenyomuló sereg túljutott Szófián, elérte a Balkán hágóit. A velük akkor szembeállítható török csapatok nem mentek bele nagyobb ütközetbe. A téli hadjárat mégsem tekinthető győzelmesnek: a hágókat elzáró oszmánokat sem megkerülni,sem megfutamítani nem tudták, nem is beszélve a török kiűzéséről a Balkánról. A hadjárat során érintett valóban hatalmas területek megtartására sem volt lehetőség 24. Ebben a helyzetben indokolt volt a török békeajánlat elfogadása, és súlyos hibának tekinthető az 1444. évi újabb támadó hadjárat megindítása. E hadjárat indítékai között bizonyára jelentős hely jutott a hosszú hadjáratot csak sikeres oldaláról értékelő nézeteknek, és a IV. Jenő pápa által szervezett koalíció vélt erejének, és annak, hogy a kedvezőtlen előjelekről kevés tudomást vettek. Csak így születhetett meg az a terv, amely egyrészt számot vetett a hadsereg viszonylagos gyengeségével, tehát még a korlátozott török erőikkel szemben sem kísérelte meg a balkáni átkelést, másrészt, rendkívül bonyolult útvonalat választva, bizánci partraszállásra törekedett. A stratégiai hibát taktikai hibák követték, amelyek következtében kilátástalan helyzetben kellett megvívni a várnai ütközetet. Az itt aratott török győzelem biztosította a Balkán feletti oszmán uralmat, megpecsételte Bizánc sorsát, véget vetett a lengyel— magyar perszonáluniónak, szinte reménytelen helyzetibe sodorta Magyarországot.25 Sőt, a Habsburg-politika előre vetítette egy kétfrontos háború veszélyét is.28 Az utolsó nagy balkáni támadó hadjáratra 1448-ban került sor. Politikai vagy katonai tekintetben ez sem volt jobban előkészítve, mint a várnai. A most már szerényebb célkitűzést egyesülni a Szkander bég vezette albán csapatokkal — meghiúsította a meglepetésszerűenközbeavatkozó török hadserő, amely az ismét kilátástalan helyzetiben ütközetre kényszerülő magyar seregre súlyos vereséget mért.27 22 Tardy Lajos: Követjárások... i. m. 28—31. o. A lengyel vonatkozásokhoz : Rhode, Gotthold: Kleine Geschieht^ Polens. Darmstadt, 19(55. 142—148. o.; Biskup, Marian: Die dynastische Politik der Jagiellonen um das Jahr 1475 und ihre Ergebnisse. ÖOH 197«. 3. sz. 2(54—265. o. 23 Hunyadi pályafutásáról: Elekes Lajos: Hunyadi János. Budapest, 1951.; Fügedi Erik: Uram, királyom... Budapest, 1974. 181.o. Hunyadi tevékenységének értékelése: Szűcs Jenő: A nemzet historikuma és a történetszemlélet nemzeti látószöge. (1970) Kiadva: Nemzet és történelem. „Társadalomtudományi Könyvtár", Budapest, 1974. 170—171. o. 24 A hadjáratról általában: Sugar, Peter F.: i. m. 29. o.; Kostet—Hrisztov—Angelov: i. m. 00—61. o. Török szemtanú közlése: Kreutel, Richard F.: Vom Hirzenzelt zur Hohen Pforte. Graz—Wien—Köln, 1959. 183—184. o. (Osmanische Geschichtschreiber 3.) Eseménytörténet és értékelés: Rónai Horváth Jenő: i. m. 110. o.; Wertner Mór: Magyar hadjáratok... i. m. 550—551. o.; Szakoly Ferenc: Phases... i. m. 88. o. 25 Általános értékelések : Halecki, Oskar: i. m. 245—245. o. ; Biskup, Marian: i. m 205. o. ; Rónai Horváth Jenő: i. m. 302—303. o. Az ütközetről: Kreutel, Richard F.: Hirtenzelt... i. m. 185—187. o.; Wertner Mór: Magyar hadjáratok... i. m. 552—553. o.; Koszev—Hrisztov—Angelov: i. m.il. o.; Szakály Ferenc: Phases... i. m. 88—91. o. 2(5 A német császár követeinek 1444. évi véleményét idézi Ferdinando Mihály: Magyarország romlása (1490— 1520). Róma, 1979. 109. o. 27ö. a 25. sz. j. irodalmával, valamint Kiss Lajos: i. m. 157., 177., 178. o. Hunyadi seregéről Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldosserege. (A fekete sereg.) Budapest, 1925. 84. o.