Hadtörténelmi Közlemények, 31. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1984)
4. szám - Tanulmányok - Generál Tibor: Az oszmán-török haderő szervezete és vezetése a birodalom fénykorában. – Tanulmányok. 1984. 617. p.
szolgálatot is elláttak. A gályákon levő katonák közül 20 bombardőrt is kijelöltek.127 A gályákra 3—7, vagy 15 löveget (kulevrin) helyeztek. Ha három volt, akkor 2 könnyebb löveg elől, 1 nehezebb pedig hátul tüzelt. Hét löveg esetén a legnehezebb hátul, a 2 legkönnyebb elöl, 2—2 pedig az oldaliakon volt felállítva. Tizenöt ágyú esetében, egy nehéz ágyú hátul, két könnyű elől, 6—6 pedig az oldalakon volt elhelyezve.128 összefoglalva megállapítható, hogy az oszmán-török haderő szervezeti felépítése, alapvetően, egyfajta különös feudális társadalom szerkezetét tükrözte, amely egyben szimbiózis volt, mert valamennyi termelési mód elemei egymás mellett léteztek benne. Nyilvánvaló, hogy erre a heterogén gazdasági alapra csak heterogén, zavarosnak tűnő haderő épülhetett rá. E haderő korszerűségét azonban a történelem győzelmeivel és hódításaival igazolta, mert — Hegyi Klárával szólva — ,,a 17. század közepéig alig ismert vereséget."129 Nyilvánvaló, hogy e sokféle elemből álló, óriási kiterjedésben diszlokáló haderő „ámulatba ejtő fegyelmét" csak despotikus felső vezetéssel lehetett megteremteni, amely viszont a csapatvezetésben eleve devócióhoz vezetett. A középkor egyetlen valódi katonai állama 130 — ahogy Marx az oszmán birodalmat nevezi — sajátosan bonyolult haderejének valamennyi lényeges elemét természetesen nem lehet áttekinteni egy korlátozott terjedelmű tanulmány keretében. Ugyanilyen ok miatt az egymásnak ellentmondó adatokat sem lehet elemezni. Vannak olyan körülmények is, amelyeket a kutatások mai állása szerint nem tudunk tisztázni, így pl. a magyarországi török defterekben rendszerint egy tételben szerepelnek a „müsztahfizok, neddsárok, haddádok, kalkandzsik" stb. Azt tudjuk, hogy a janicsárok a müsztahfizok közé sorolhatók, de azt, hogy rajtuk kívül még kiket értett ide az egykori lajstromszerkesztő, csak önkényesen tudnánk találgatni 131 (azzal együtt, hogy pl. a „kalkandzsik"-ról tudjuk: pajzskészítők voltak). Miután a katonai szervezetek és vezetési rendszereik minden időkben a hadművészet tárgyát képezték, az oszmán-török hadvezetés hadművészetének bemutatása már egy újabb tanulmány feladata. 127 Zinkelsen, 307—309. o.; Hammer: OBSS I. 297.. II. 303. o. 128 Zinkeisen: i. m. III. 314—310. o.; Hammer: OBSS II. 283—385. o. 129 Hegyi: Disszertáció, 40. o. 130 Világtörténet, 4. k., Bp., 1964. 535. o.; hivatkozik a Marx—Engels Archívum VI. k. 189. o.-ra (oroszul). 131 Lászlófalvi dr. Velics Antal: Magyarországi török kincstári defterek. II. k. Bp. 1890. 383. és köv. p. — 661 .