Hadtörténelmi Közlemények, 31. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1984)
4. szám - Tanulmányok - Generál Tibor: Az oszmán-török haderő szervezete és vezetése a birodalom fénykorában. – Tanulmányok. 1984. 617. p.
akkor szaporodott meg jelentősen, amikor a tengerparti kalóz emirátusok (különösen Aidin és Mentese) oszmán fennhatóság alá kerültek. Először azonban I. Mehmed „tengeri hadait" vehetjük komolyan, melyet Csáli-bég hozott létre a világ elérhető összes tengervidékének vakmerő kalózaiból. E sereg egy ideig megkímélte az oszmánokat genuai és velencei hajók bérbevételének költségeitől, mert korábban főleg ezek vitték át őket Gallipolinál a tengerszoroson. 1416-ban a flottát a velenceiek léprecsalták és megsemmisítették. Legközelebb 1453-ból a bolgár Balta-oglu flottájáról értesülünk, amely Konstantinápoly ostrománál vasláncokkal zárta le az Aranyszarv-öblöt, majd Nándorfehérvárnál is szerepet játszott. 1480-ban Hódító Mehmed flottája partra szállt Otrantónál, feldúlta Apuliát, eredménytelenül megostromolta Rhodoszt, a jénai szigeteket viszont birtokba vette. Legnagyobb fegyverténye a Dardanellák erődjeinek, továbbá a Boszporusznál két egymással szemben álló vár (Rumili- és Anadolu-Hisszár) kiépítése volt, valamint az oszmán uralom megszilárdítása a Feketetengeren. 1500-ban Daudakapudán a korinthoszi öbölben legyőzte a velenceieket, elfoglalta Modont, Koront és Navarint. Az önálló és korszerű oszmán hajóépítés alapjait Kemál reisz vetette meg, aki a kalóztaktikát is „bevezette" II. Bajezid flottájánál. Javúz Szelim szíriai és egyiptomi hódításai, továbbá Rhodosz 1522-i bevétele után az 1526-i magyarországi hadjárat előtt Ibrahim nagyvezír már három kapudánnak (Galata, Galipolli, Alexandria) küldött firmánt arról, hogy cirkáljanak, nehogy a frenkek támadást intézhessenek. Az oszmán földközi-tengeri uralmat azonban egy mitalénéi fazekas, kiszolgált szipáhi fia, Hajreddin Barbarossa szervezte meg. A jeles kalózvezér még 1520 előtt felajánlotta szolgálatait Javúz Szelimnek, aki hűbéresül fogadta és némi segítséget küldött neki, de végleg csak akkor állt oszmán szolgálatba, amikor ráébredt, hogy szedett-vedett kalózflottájával nem boldogul V. Károly híres admirálisa, Andrea Doria ellen. I. Szulejmán kinevezte kapudán pasának és egyben Dzsezáir-Garb vilajetének (Algír) begler-bégjévé. Hajreddin, újra és újra 80—100 hajóra kiegészített flottájával, váltakozó szerencsével küzdött Doria ellen, akit Prevezárnál meg is vert. Végül sikerült Algírt szilárdan meghódítania, Itáliát állandó rettegésben tartania, Nizzát megostromolnia, sőt I. Szulejmánt is megzsarolnia. Tunisz visszahódítása haláláig legfőbb vágya volt. E vasakaratú kalózvezér halála után (1546) Tugut Reisz és a magyar származású Piále vezírpasa hajóhadai biztosították a rőtszakállú Hajreddin örökségének megtartását. Közben, 1538-ban, Hadim (Herélt) Szulejmán kairói beglerbég (később nagyvezír) a Vörös-tengert is oszmán fennhatóság alá helyezte. 1571-ben, a lepantói tengeri csatában, a Müezzinzáde Ali kapudán által vezérelt 200 oszmán hajót a Szent Liga — Don Juan , Austria főparancsnoksága alatt álló — hajóhada elsüllyesztette. A következő évben azonban már megint 250 hadiegység manőverezett az ügyes Uludzs Ali kalóz kapudán zöld lobogói alatt.120 Az oszmán-török hadiflotta a XVI. században a következő hajókontingensekből tevődött össze: 1. A gályák (dzsekdíri), amelyeket — a rajtuk levő evezőpadok számának megfelelően — a következők szerint neveztek el: a) legkisebb volt a firkája, amelyben 10—17 evezőpadon padonként 3—4 evezős (küredzsi) működött; b) a perkende 17—19; c) a kaletta 19—24; d) a kadriga 24—26 evezőpados hajó volt. Azokat a nagyobb gályákat, amelyek padjain 5—7 küredzsi húzta az evezőt ebestardá-nak és famaoná-nak nevezték, mindkét típus 26—36 evezőpaddal rendelkezett. A gályákra az volt a jellemző, hogy nem volt fedélzetük. Rossz 120 Az oszmán hadiflotta történetét a XVI. századig 1. Hammer: OESS II. 296—336. o.