Hadtörténelmi Közlemények, 108. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1995)
1. szám - Tanulmányok - Jakus János: A magyar 3. hadsereg harcai 1944. szeptember 22-től november 3-ig. – 1995. 3. p.
TANULMÁNYOK JAKUS JÁNOS A MAGYAR 3. HADSEREG HARCAI 1944. SZEPTEMBER 22-TŐL NOVEMBER 23-IG A 2. és 3. Ukrán Front Iasi és Kisinyov térségében szétverte a német Dél-Ukrajna hadseregcsoportot. Ez az esemény elősegítette, hogy 1944. augusztus 23-án Románia átálljon a szövetséges hatalmak oldalára. A román haderő szembefordult egykori szövetségesével és a szovjet csapatok oldalán - támadó szándékkal -megkezdte felvonulását az akkori magyar-román határ mentén. A román átállásra a magyar katonai felső vezetés számított ugyan, de annak bekövetkezte során a korábban elkészített tervekben foglalt rendszabályokat nem tudta maradéktalanul bevezetni. A Honvéd Vezérkar főnöke augusztus 30-án rendelte el a 2. hadsereg megalakítását, és a IV. önálló hadtest felvonulását azzal a határozott szándékkal, hogy gyors támadó hadművelettel - optimális feltételek mellett - kiveti a román csapatokat Dél-Erdélyből és birtokba veszi a Déli Kárpátok hágóit és szorosait, s ott kedvező körülmények között, viszonylag kevés erő alkalmazásával megakadályozza a szovjet-román csapatok betörését Erdélybe. A körülmények kedvezőtlen alakulása során a magyar katonai felső vezetés minimális célkitűzése az volt, hogy az Erdélyi Szigethegység átjáróinak birtokba vételével megakadályozza a támadók betörését az ország központi térségei felé. E célkitűzések megvalósításához Vörös János vezérezredes javaslata szerint - a német ,,F" Hadseregcsoportnak ki kellett volna ürítenie a Balkán-félszigetet abból a célból, hogy csapataival a Duna-Dráva vonal védelmét biztosítsa. A magyar vezérkari főnök ilyen értelemben tett javaslatot a hadműveletek tovább folytatására Guderian vezérezredesnek. A kb. 800 km hosszú arcvonalon az Északi-Kárpátokban a magyar 1. hadsereg, a Keleti-Kárpátokban a német 8. hadsereg, az észak- és dél-erdélyi határ mentén a magyar IX. hadtest, majd később a magyar 2. hadsereg csapatai álltak készenlétben. A német 6. hadsereg újjászervezés céljából Észak-Erdélyben gyülekezett. Az ország délkeleti határszakaszára a magyar IV. önálló hadtest pótseregtestei vonultak fel. A magyar 2. hadsereg állományában a II. és IX. hadtestparancsnokságoknak alárendelt 7., 9. póthadosztályokkal, a 25. gyaloghadosztállyal, a 2. páncéloshadosztállyal és az 1. és 2. pót-hegyidandárokkal - 1944. szeptember 5-én átlépte az országhatárt, rövid idő alatt elérte a Marost és azon átkelve megközelítette Nagyenyedet. Innen a 2. Ukrán Front páncélos csapatainak 6. gárdaharckocsihadsereg - támadása következtében Torda térségébe vonult vissza, ahol szívós védelmi harcot folytatott 1944 szeptember végéig. 1944. szeptember 13-án - hosszas huzavona után - támadásba lendült a magyar IV. önálló hadtest is, melynek eredményeként elfoglalta Aradot és Lippáig tört előre. A beérkező szovjet erők azonban meghiúsították a további térnyerést. -3-