Hadtörténelmi Közlemények, 109. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1996)
1. szám - Tanulmányok - Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország. I. rész. – 1996. 3. p.
TANULMÁNYOK BOROSY ANDRÁS A KERESZTES HÁBORÚK ÉS MAGYARORSZÁG I. RÉSZ I. A keresztes háborúk a középkori nyugati kereszténység legnagyobb szabású katonai vállalkozásának tekinthetők. E háborúk során a különböző európai államok haderői fel akarták szabadítani a Szentföldet s benne elsősorban Krisztus sírját a moszlim uralom alól, a Földközi-tenger keleti partján keresztény államokat hoztak létre, majd ezeket igyekeztek megvédeni a nem keresztény szomszédok ellentámadásaitól. E (szűkebb értelemben vett) keresztes háborúkat az 1095. évi clermonti zsinattól 1291-ig, Akkon városa elestéig szokás számítani. Több szerző „kései keresztes hadjáratokat" is említ. Ezek a Szentföld visszaszerzésére irányuló kisebbnagyobb akciók voltak. Vannak akik a keresztes háborúk ellenhatásaként „ellen keresztes" háborúkként emlegetik az oszmán törökök európai hódító hadjáratait. A keresztes háborúk megkezdése számára a XI. századvégi Nyugat-Európa viszonyai kiválóan alkalmasak voltak. Itt - különösen Franciaországban - nagylétszámú hivatásos hadakozó réteg élt, mely harcra, zsákmányra, hatalmának kiterjesztésére vágyott, annál is inkább, mert az érvényes örökösödési szokások szerint az atyai földbirtok örököse kizárólag az elsőszülött fiú volt. A többi fiú csak megfelelő harci lóra és fegyverzetre tarthatott igényt. A gazdasági és demográfiai fellendülés korszakát élő Franciaországnak csakis keresztény szomszédai voltak, az erőtől duzzadó, kalandra és zsákmányra vágyó s egy speciális lovagi vallásosságtól áthatott francia lovagság számára a keresztes háború meghirdetése rendkívül rokonszenves lehetett. A hadjáratok megindítása szempontjából kedvező körülmény volt a pápaság hatalmának és tekintélyének növekedése, terjeszkedési, sőt (VII. Gergelytől kezdve) világhatalmi ambíciói. Inkább csak ürügynek mondható a szentföldi keresztény zarándokok helyzetének kétségtelen romlása. A Szentföld a VII. században került arab uralom alá, de az ország új urai a keresztény zarándokokkal szemben türelmeseknek bizonyultak, így Nem tartoznak érdeklődésünk körébe a különböző okokból keresztes háborúknak nevezett későbbi háborúk, melyeket vezetőik valamilyen gonosz, vagy annak tartott erő ellen folytatnak, így pl. Eisenholver tábornok szövetséges főparancsnok 1944-45-ös európai hadjáratát emlékirataiban keresztes háborúnak nevezi. (Duighs D. Eisenhouer: Keresztes háború Európában. Budapest, 1982. Eredeti: London, 1948.) Ugyanakkor Herczeg Ferenc a két világháború közötti korszak egyáltalán nem szélsőségesen jobboldali regényírója 1942-ben a Keleti Front c. tábori újság I. évfolyam 1. számában a Szovjetunió ellen harcoló magyar katonákat nevezte keresztesvitézeknek. Tombor Tibor: „Keleti Front -Tábori Újság." Hadtörténeli Közlemények (a továbbiakban: HK) 1993. 3. sz., 132. o. 2 Az ókori és középkori kereszténységnek a hadakozáshoz, a háborúhoz való viszonyáról s e viszony fokozatos átalakulásáról: 1.: Boross András: Egyház és honvédelem az Árpád-korban. Hadakozó egyháznagyok, szerzetes lovagrendek. HK XXXIV. (1987.) 199-203. o.