Hadtörténelmi Közlemények, 111. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1998)
3. szám - Visszaemlékezések - Radnóczy Antal: A magyar katonai emigráció története, 1945-1990. – 1998. 728. p.
védnöke a Szent Korona, a többi lovagrendhez hasonlóan, nemzetközi társadalmi tevékenységet fejt ki. Alapgondolata és célja, nemzetünk odaadó, hűséges szolgálata, nem változott. A gyakorlatban ez évtizedeken keresztül a külföldre kényszerült magyarság nemzeti öntudatának és nyelvének megtartását jelentette, és azok számára, akik ebben a munkában múlhatatlan érdemeket szereztek, 1983. szeptember 17-én a rend megnyitotta nemzetvédelmi tagozatát. Tagjainak meghatározó többsége élen járt a társadalmi szervező munkában és olyan tekintélyre tett szert a befogadó államokban, hogy a magyar ügyet támogató külföldi politikai személyiségek megtiszteltetésnek vették, ha tiszteletbeli vitézzé avatták őket. József főherceg halála után kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredest, az ő halálát követően pedig József Árpád királyi herceget, József főherceg unokáját választotta főkapitánynyá a Vitézi Szék. Az ország önállóságának visszanyerése után elérkezett az idő, hogy a Vitézi Rend hazánkban is tevékenykedhessen, hazafias és karitatív nemzetszolgálatot lásson el. A rend a szó legnemesebb értelmében demokratikus szervezet, mert a közkatonából lett vitéznek ugyanolyan jogai vannak, mint a főkapitánynak. Az érdemekre alapozott társadalom hordozói közé tartozik, ahhoz a réteghez, amely a hontalanság keserves éveiben is csorbítatlanul megtartotta a magyarságát. A rend szoros kapcsolatot kíván tartani a Honvéd Hagyományőrző Egyesülettel és támogatni kívánja a fegyveres erők nemzeti szellemű átnevelését. Eszmei alapja ehhez az a tény, hogy a rend gyökerei messze visszanyúlnak a távoli magyar múltba, hiszen legfőbb, nemzetközileg is elismert jogforrása a Szent Korona. A nemzet szolgálata nem nacionalizmus, még kevésbé sovinizmus, hanem magyarságunkból adódó kötelesség, amelynek teljesítése a jövő közös Európájához való tartozás egyik meghatározóan fontos eleme. A népek nemzeti öntudatának megőrzése semmisítette meg a marxista-leninista tanokat és vezetett el a szovjet birodalom bukásáig. Erre méltán lehetünk büszkék. A Ludovika Akadémia Egyesület A Vitézi Rend 1975. december 7-i müncheni találkozóján 40 ott megjelent ludovikás elhatározta, hogy az Alma Mater emléktárgyait, történelmi értékű okmányait múzeumban helyezik el. A cél megvalósítására jogi személy életre hívása látszott célszerűnek. A Ludovika Akadémia Egyesület (LAE) törvényes bejegyzésére 1976. december 8-án került sor. Elnökéül vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc szolgálaton kívüli vezérezredest választották, aki a leghosszabb ideig, öt évig volt az akadémia parancsnoka. Az egyesület előzményként a hagyományápolás terén említésre érdemes az 1968. október 4-6-án 167 ludovikás részvételével tartott ludovikás nagytalálkozó, amelyet a Farkas Ferenc utóda, vitéz Radnóczy Antal által 1983. szeptember 15-18-án rendezett világtalálkozó követett. Ezen nem csak az egykori ludovikások vettek részt, hanem a többi tisztképző intézetek volt hallgatói is. Közel háromszázan voltak jelen és a találkozót öszszekapcsolták a Mattsee-i Szent Korona-emlékmű ünnepélyes felavatásával. A Ludovika Múzeum anyagát az ingolstadti Bayerisches Armeemuseumban helyezték biztonságba. Baráti együttműködés alakult ki a LAE és a bécsújhelyi Terézia Akadémia — 743 —