Hadtörténelmi Közlemények, 111. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1998)
4. szám - Közlemények - Balla Tibor: Török katonák internálása Ausztria-Magyarországon 1912-1913-ban. – 1998. 895. p.
tartott helyiségekben nyertek elhelyezést. A tiszteket a tiszti kaszinóban, a legénységet a kantinban látták vendégül. A tisztek olvasott, művelt emberek voltak, legtöbbjük beszélt németül, franciául, a közlegények között azonban voltak analfabéták is. Sommer Emil alezredes, ezredparancsnok intézkedésére külön konyhát rendeztek be számukra, két Budapestről hozatott bosnyák katonaszakács főzött rájuk. Eleinte csupán a Korán által engedélyezett ételeket kaptak, de később fokozatosan megkedvelték a sertéshúst, a zsiradékot és átálltak a magyaros táplálkozásra. Ennek az is oka volt, hogy a tiszteket gyakran hívták vendégségbe, ahol csak magyar ételeket szolgáltak fel. A helyőrség mindent elkövetett, hogy jól érezzék magukat, ellátták őket dohánnyal, cigarettával. A lerongyolódott tiszteknek egyenruhát készíttettek, cipőt és fehérneműt vásároltak.64 Kaposvár közönsége 1912. november 5-én Somogyváron gyűjtést rendezett a törökök számára. A tiszteket a Turul szállóban helyezték el, mivel ígéretet tettek arra, hogy nem szöknek meg. Többször rendeztek számukra ott tartózkodásuk ideje alatt gyűjtést és ünnepi esteket. Kaptak pénzt, természetbeni adományokat, a kaposvári cukorgyártól cukrot, az olajmalomtól étolajat. A környező falvakba több török tisztet és katonát meghívtak lakodalomba, disznótorba, de este 9 órára vissza kellett őket kísérni a laktanyába.65 1913. január 24-én József főherceg látogatta meg a kaposvári török internáltakat. A királyi fenség délelőtt a garnizont szemlélte meg. A tisztikar ünnepi lakomát adott tiszteletére, amelyen ott voltak a török tisztek is, akik előbb a kaszárnya udvarán tiszteletadást teljesítettek. Az ebéd után a főherceg francia nyelven társalgott a török parancsnokkal, Ali Muntaz vezérkari őrnaggyal, aki meleg szavakkal ecsetelte azt a kedvességet, aminek Kaposváron örvendnek.66 A kaposvári török tisztek 1913. január 24-én látogatást tettek a budapesti török konzulnál, 25-én pedig a magyar belügyminiszternél. Február 7-én hajnalban a négy török tiszt megszökött szálláshelyéről. Budapestre, majd onnan Bukarestbe utaztak vonattal, ahonnan képeslapot írtak Sommer Emilnek, a magyar honvédelmi miniszternek, valamint a közös hadügyminiszternek, megköszönve vendégszeretetüket. Romániából viszszatérhettek Konstantinápolyba. Valószínűleg a magyar belügyminisztertől kapott hamis útlevéllel és civilben lépték át a határt, tehát a magyar kormány tudtával és beleegyezésével.67 Március 2-án két újabb török tiszt szökött meg Kaposvárról.68 1912 decemberében és 1913 januárjában a kaposváriak közül két török közkatona elhunyt még a harctéren szerzett betegségben. Magyar katonazenekar részvétele mellett, katonai pompával temették el őket a kaposvári keleti temetőben.69 Előfordult olyan eset április 7-én, hogy az egyik török katona egy zsúfolt kaposvári kocsmában ittasan kötekedett, mire az ott lévők fejbeszúrták. Ezek után rendelte el az ez- Gelencsér Sándor: Török katonai emigrációs tábor Kaposváron. 1912. XI. 3-tól 1913. VII. 4-ig. HL Tgy. 2743. sz. tanulmány, 1-2. o. 65 .o. 3-6. o. Militärische Rundschau, 1. Februar 1913. Nr. 6., 13. o. Gelencsér: i. m. HL Tgy. 2743.sz. tanulmány, 7., 13. o. HHStA Ministerium des Äussern, Administrative Registratur F 36 38. doboz Nr. 18667. 69 Gelencsér, i. m. HL Tgy. 2743. sz. tanulmány, 8. o.