Hadtörténelmi Közlemények, 111. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1998)

3. szám - Visszaemlékezések - Radnóczy Antal: A magyar katonai emigráció története, 1945-1990. – 1998. 728. p.

A Nemzetőr első számát 1956 decemberében jelentettük meg négy - magyar, angol, francia és német - nyelven, hogy azok, akiknek a segítségére számítottunk, megismerhes­sék a szabadságharcosok programját. Havonta egy-egy számot tudtunk kiadni. A katonai emigráció abból a pénzből nyújtott támogatást, amely a Clevelandben élő Kovács Gyula tábornoknál gyűlt össze, így sikerült ezt a sajtóvállalkozást stabilizálnunk. Az én részem ebben a munkában a katonapolitika és kéthavonta az angol, illetve a francia szám ösz­szeállítása volt; a német változatot dr. Makra Zoltán és Kovács Aladár havonta jelentette meg. A Nemzetőr naprakészen követte a hazai eseményeket, így jutott tudomásunkra, hogy 16 évesnél fiatalabb gyerekeket tartanak fogva és a 16. életévük betöltése után kivégzik őket. Névsorok birtokában hatalmas sajtókampányt bontakoztattunk ki, amelynek ered­ményeként Kádárék kénytelenek voltak a kivégzések korhatárát törvényben felemelni. Több hasonló akció nagyban hozzájárult a lap hitelképességéhez, olvasottságához, támo­gatottságához - négy földrészen. Magyarország lángokban Ezzel a címmel készült el eredeti hazai felvételéből a szabadságharcot ismertető film, amely hosszabb ideig a leghatásosabb szellemi fegyverünk volt. Elkészítésében jelentős szerepet játszott Baranyay Lőrinc Gusztáv, aki huszár főhadnagyként szolgált az első vi­lágháborúban. Ebben az időben festőművészként Münchenben élt és a Magyar Kulturális Szövetség elnöke volt. Hasonlóan sokat segített Szamosi József író, dr. Erdélyi István egykori filmproducer és dr. Stankovich Viktor is. A dokumentumfilm német nyelvű változata is igen sikeres volt. Franz Josef Strauss - ez időben honvédelmi miniszter Bonnban - rendszeresen tá­mogatta a katonai emigráció munkáját. Ötven kópiát vett a filmből, amelyet iskolák és társadalmi szervezetek mutattak be Nyugat-Németországban. Vitéz Katona Sándor sta­tisztikája szerint az egész országban hivatalosan 3 297 302 nézője volt. Nem csak Nyugat-Európában mutatták azonban be a filmet, hanem például 1962-ben Afrikában is. A volt gyarmatok önállóak lettek és sorra felvették őket az ENSZ-be. Moszkva kihasználta társadalmi fejletlenségüket és erős nyomást gyakorolt rájuk. A szovjet megszállás alatt álló országokról és a magyar forradalomról igen torz képük volt. Az 1961-ben felépített berlini falról a németek készítettek megrázó filmet. Tollas Tibor és a több nyelven tökéletesen beszélő dr. Kürthy Tamás egyetemi tanár -aki gyógykezelés hiányában Rákosi börtöneiben vakult meg - előadó körútra indult Afri­kába, amelynek során mindkét filmet óriási sikerrel mutatták be. Erről hét évvel később, amikor a harmadik világ sajtója számára francia és angol nyelven Lion Features néven megindított cikk- és képszolgálatom képviseletében több afrikai szerkesztőséget meglá­togattam, személyesen is meggyőződtem. Még akkor is emlékeztek a szabadságharcos magyar költőre, akinek a tolmácsa egy fehér bottal járó vak professzor volt. Emlékeztek mindkét filmre is.

Next