Hadtörténelmi Közlemények, 114. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Pécs, 2001)

1. szám - Tanulmányok - Bencze László: Solferino. II. rész. Az itáliai háború első szakasza a Montebello melletti csatáig, 1859. április 29-május 20. - 2001. 3. p.

TANULMÁNYOK BENCZE LÁSZLÓ SOLFERINO II. RÉSZ Az itáliai háború első szakasza a Montebello melletti csatáig, 1859. április 29 - május 20. Gyulai becsülete 1859. április 23-án, az első osztrák ultimátum átadása pillanatában a piemonti hadsereg mintegy 60.000, hadműveletekre bevethető, valamint néhány ezer hátországi szolgálatra beosztott katonával rendelkezett. Az öt gyalog- és egy lovashadosztályba­ sorolt erők, va­lamint Garibaldi szabad hadteste, 120 löveggel a Sesia-Po-Tanaro folyóktól nyugatra ké­szült védelemre. A csapatok Torinótól 50-60 km-es félkörívben, a vízi akadályok mögött foglaltak állást, azokon a pontokon, ahol a fő közlekedési és a tüzérség számára is járható átkelők vezettek a főváros felé. A balszárnyon, Torinótól északkeletre a Dora Baltea mö­götti Ivreában egy hadosztály, középütt, a fővárostól 60 km-re keletre, a Sesia által védett Vercellinél egy megerősített dandár, a csapatok zöme pedig hasonló távolságban a Bormida-Tanaro-Po folyóktól nyugatra fekvő Alessandria-Valenza-Casale erődhárom­szögben készült az összecsapásra. A félkörívű védelmet szolgálták a Sesia és a Ticino kö­zötti Lomellinába, akadályok létesítésére kirendelt műszaki kötelékek és a biztosítással és felderítéssel megbízott lovasok. Hasonló feladatot kellett ellátniuk a Póba délről torkolló Scrivia, Curone, Staffora-patakok mellé vezényelt részlegeknek is. A védelmet szolgálta Piemont fejlett vasúthálózata, amelynek segítségével órák alatt csapatokat lehetett átvenni a veszélyeztetett pontokra. Torinóból fontos összeköttetési vonal futott Vercelli-Magenta-Milano, Genova-Alessandria-Valenza-Casale-Vercelli, Alessandria-Tortona-Montebel­lo-Piacenza-Parma irányában. Kisebb teljesítménye ellenére jelentős szerepet tölthetett be északon a Torino-Vercelli szakaszból Bielláig, a Lomellinában a Vercelli-Mortara-Vi­gevano, a Mortara-Valenza szárnyvonal. Hadműveleti szempontból pedig fontossá válha­tott a franciák genovai partraszállása és szétbontakozása közben a Novi-Tortona kapcsolat. Az osztrákok mindössze a Bécs-Trieszt vonalat használhatták utánszállításra - a Semmeringi-hágónál 30 km-es szakasz hiányzott -, a tengerparti végállomástól pedig ha­jóval kellett megtenniük az utat Velencéig, majd gyalog Casarsáig, ahonnan indult a Vero­na-Milano-Torino vasút. Veronából szárnyvonal haladt Bozenig. A csapatok a Brenner­hágón gyalog keltek át Innsbrucktól Bozenig. Az offenzívára készülő osztrák hadsereg utánpótlása az összeköttetés szempontjából hátrányban volt a szövetségesekével szemben.1 1 Kriegsarchiv (KA) Alte Feldakten (AFA) II. Armee 1859-13-294. Karton 2210.; Die französiche Armee auf dem Exercirplatz und im Felde. Mit einem Rückblick auf den Feldzug in Italien im Jahre 1859. [General

Next