Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)
1. szám - Krónika - Veszprémy László: A professzianizálódó hadügy, 1900-1999. Törekvés a minőségre. Nemzetközi hadtörténeti konferencia, Budapest, 2004. március 29 - április 2. - 2004. 333. p.
Kronika 333 VESZPREMY LASZLO A PROFESSZIONALIZALODO HADÜGY, 1900-1999. TÖREKVÉS A MINŐSÉGRE Nemzetközi hadtörténeti konferencia, Budapest, 2004. március 29—április 2. A NATO Békepartnerség programja (Consortium of Defense Academies and Security Studies Institutes) keretében, a németországi Marshall Központ által koordinált és életre hívott Hadtörténeti Munkacsoport (Military History Working Group) 4. nemzetközi konferenciája Bukarest, Szófia és Prága után immár Budapesten került megrendezésre. A magyar hadtörténetírás nemzetközi elismertsége eddig is köztudomású volt, de a külföldön is egyre szűkösebb anyagi feltételek, a csökkenő amerikai költségvetési támogatás mellett a munkacsoport fennmaradása és budapesti találkozója a hadtörténészek nemzetközi együttműködést igénylő határozott fellépésének, a kibontakozott műhelymunka magas színvonalának is köszönhető. Magyarország képviseletében a Hadtörténeti Intézet és Múzeum már a megalapítás évében, 2000-ben csatlakozott a Munkacsoporthoz, s annak munkájában azóta is aktívan részt vesz. Ez évben a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum az amerikai Szárazföldi Erők Hadtörténeti Szolgálatával (US Army, Center of Military History) közösen rendezte a konferenciát, amelynek társelnöke dr. Holló József Ferenc vezérőrnagy, főigazgató mellett Dr. John S. Brown dandártábornok, igazgató volt. Miközben a Békepartnerség által életre hívott munkacsoportok száma a felére csökkent, a hadtörténeti munkacsoport fennmaradásához az is hozzájárul, hogy mindig magas szinten s nagy számban képviselték magukat a történeti intézetek és szolgálatok. Így volt ez ebben az évben is, amikor 16 országból (Kanadából, Franciaországból, az Egyesült Királyságból, Hollandiából, Németországból, Olaszországból, Ausztriából, Csehországból, Szlovákiából, Szlovéniából, az Orosz Föderációból, Ukrajnából, Bulgáriából, Romániából) minden eddiginél nagyobb számban 40 részvevő érkezett, közöttük hatan az intézmények igazgatói, aktív tábornokok. A konferencia a hagyományoknak megfelelően a fogadó ország hadtörténeti múzeumában indult: a budai Várban az amerikai-magyar Bodó Sándor festőművész kiállítása és a „Kard és koszorú, ezer év magyar uralmi szimbólumai" kiállítás megtekintésével, illetve dr. Holló József Ferenc főigazgató köszöntőjével és állófogadással vette kezdetét. A konferencia témája a korábbiakhoz hasonlóan, melyeken a hidegháború, a XIX. századi katonapolitikai fontos aspektusait tárgyalták és vitatták meg, nagy érdeklődést váltott ki. A konferencia nagy ívű témája egyúttal a munkacsoport nyitottságát is kifejezi a ma hadseregeinek problémái iránt, azt sugallva, hogy a történeti elemzések szervesen beépíthetők napjainknak a hivatásos hadseregekről és a katonai felsőoktatásról folytatott diskurzusaiba. Az első három ülésszak a sorozottból hivatásossá váló hadseregek kérdéskörét járta körül szlovén, angol, osztrák, francia, bolgár, szlovák, magyar (dr. Molnár Ferenc alezredes, Stratégiai és Védelmi Kutató Intézet) és ukrán előadók segítségével, érzékeltetve, hogy bár ugyanarról a folyamatról van szó, de a jelenség az egyes országokban nem szükségszerűen ugyanazzal terminológiával írható le. A történeti kitekintést az első világháborús bolgár és francia hadsereg, illetve az 1950-es évek magyar hadserege modernizációjának (dr. Okváth Imre, Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára) esettanulmányai tették teljessé. A konferencia szakmai kirándulásán a XIX. századi európai erődépítészet gyöngyszemét, a komáromi Monostori Erődöt, majd pedig a középkori magyar államiság szülőhelyét, az esztergomi várat és katedrálist ismertette meg a részvevőkkel dr. Csikány Tamás alezredes (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem). A konferencia záró munkanapján az 1945 utáni szovjet hadsereg doktrínájának kérdéseivel, a „Sivatagi vihar" hadművészeti tanulságaival, valamint az amerikai hadsereg altiszti állománya professzionalizálódásának jelentőségével foglalkoztak. A társadalmi és katonapolitikai folyamatok kérdéskörében a katonai felsőoktatás és képzés történeti aspektusait ismerhettük meg, illetve a szlovákoknak a cseh katonai oktatásban elfoglalt helyéről, illetve a hidegháború magyarországi tisztképzésének tanulságairól (dr. Nagy Tamás őr- HK 117.(2004).