Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)

1. szám - Krónika - Veszprémy László: A professzianizálódó hadügy, 1900-1999. Törekvés a minőségre. Nemzetközi hadtörténeti konferencia, Budapest, 2004. március 29 - április 2. - 2004. 333. p.

Kronika 333 VESZPREMY LASZLO A PROFESSZIONALIZALODO HADÜGY, 1900-1999. TÖREKVÉS A MINŐSÉGRE Nemzetközi hadtörténeti konferencia, Budapest, 2004. március 29—április 2. A NATO Békepartnerség programja (Con­sortium of Defense Academies and Security Studies Institutes) keretében, a németországi Marshall Központ által koordinált és életre hívott Hadtörténeti Munkacsoport (Military History Working Group) 4. nemzetközi kon­ferenciája Bukarest, Szófia és Prága után im­már Budapesten került megrendezésre. A ma­gyar hadtörténetírás nemzetközi elismertsé­ge eddig is köztudomású volt, de a külföldön is egyre szűkösebb anyagi feltételek, a csök­kenő amerikai költségvetési támogatás mel­lett a munkacsoport fennmaradása és buda­pesti találkozója a hadtörténészek nemzetkö­zi együttműködést igénylő határozott fellépé­sének, a kibontakozott műhelymunka magas színvonalának is köszönhető. Magyarország képviseletében a Hadtörténeti Intézet és Múze­um már a megalapítás évében, 2000-ben csat­lakozott a Munkacsoporthoz, s annak munká­jában azóta is aktívan részt vesz. Ez évben a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum az amerikai Szárazföldi Erők Had­történeti Szolgálatával (US Army, Center of Military History) közösen rendezte a konfe­renciát, amelynek társelnöke dr. Holló József Ferenc vezérőrnagy, főigazgató mellett Dr. John S. Brown dandártábornok, igazgató volt. Miközben a Békepartnerség által életre hívott munkacsoportok száma a felére csökkent, a hadtörténeti munkacsoport fennmaradásához az is hozzájárul, hogy mindig magas szinten s nagy számban képviselték magukat a törté­neti intézetek és szolgálatok. Így volt ez eb­ben az évben is, amikor 16 országból (Kana­dából, Franciaországból, az Egyesült Király­ságból, Hollandiából, Németországból, Olasz­országból, Ausztriából, Csehországból, Szlo­vákiából, Szlovéniából, az Orosz Föderáció­ból, Ukrajnából, Bulgáriából, Romániából) minden eddiginél nagyobb számban 40 rész­vevő érkezett, közöttük hatan az intézmények igazgatói, aktív tábornokok. A konferencia a hagyományoknak megfe­lelően a fogadó ország hadtörténeti múzeumá­ban indult: a budai Várban az amerikai-ma­gyar Bodó Sándor festőművész kiállítása és a „Kard és koszorú, ezer év magyar uralmi szim­bólumai" kiállítás megtekintésével, illetve dr. Holló József Ferenc főigazgató köszöntőjével és állófogadással vette kezdetét. A konferen­cia témája a korábbiakhoz hasonlóan, melye­ken a hidegháború, a XIX. századi katonapoli­tikai fontos aspektusait tárgyalták és vitatták meg, nagy érdeklődést váltott ki. A konferencia nagy ívű témája egyúttal a munkacsoport nyi­tottságát is kifejezi a ma hadseregeinek problé­mái iránt, azt sugallva, hogy a történeti elem­zések szervesen beépíthetők napjainknak a hi­vatásos hadseregekről és a katonai felsőokta­tásról folytatott diskurzusaiba. Az első három ülésszak a sorozottból hi­vatásossá váló hadseregek kérdéskörét járta körül szlovén, angol, osztrák, francia, bolgár, szlovák, magyar (dr. Molnár Ferenc alezre­des, Stratégiai és Védelmi Kutató Intézet) és ukrán előadók segítségével, érzékeltetve, hogy bár ugyanarról a folyamatról van szó, de a jelenség az egyes országokban nem szükség­szerűen ugyanazzal terminológiával írható le. A történeti kitekintést az első világháborús bolgár és francia hadsereg, illetve az 1950-es évek magyar hadserege modernizációjának (dr. Okváth Imre, Állambiztonsági Szolgálatok Levéltára) esettanulmányai tették teljessé. A konferencia szakmai kirándulásán a XIX. századi európai erődépítészet gyöngy­szemét, a komáromi Monostori Erődöt, majd pedig a középkori magyar államiság szülőhely­ét, az esztergomi várat és katedrálist ismertette meg a részvevőkkel dr. Csikány Tamás alezre­des (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem). A konferencia záró munkanapján az 1945 utá­ni szovjet hadsereg doktrínájának kérdései­vel, a „Sivatagi vihar" hadművészeti tanulsá­gaival, valamint az amerikai hadsereg altiszti állománya professzionalizálódásának jelentő­ségével foglalkoztak. A társadalmi és kato­napolitikai folyamatok kérdéskörében a kato­nai felsőoktatás és képzés történeti aspektu­sait ismerhettük meg, illetve a szlovákoknak a cseh katonai oktatásban elfoglalt helyéről, il­letve a hidegháború magyarországi tisztkép­zésének tanulságairól (dr. Nagy Tamás őr- HK 117.(2004)­­.

Next