Hadtörténelmi Közlemények, 117. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2004)
1. szám - Tanulmányok - Hajdú Tibor: Fejérváry Géza karrierje, avagy miképp lehetett egy magyar Ferenc József kedvence. - 2004. 3. p.
TANULMÁNYOK HAJDÚ TIBOR FEJÉRVÁRY GÉZA KARRIERJE avagy miképp lehetett egy magyar Ferenc József kedvence ? Ahogy a dualizmus kora jelentős alakjainak többségéről, Fejérváry Gézáról sem írtak még életrajzot. Pedig két évtizeden át volt honvédelmi miniszter, előzőleg államtitkárként a minisztérium szakirányítója, ifjan Solferino hőse, majd Ferenc József szárnysegéde és élete végéig kedvence, öregen a magyar politikai élet egyik kulcsfigurája, s ha botrányos körülmények között is, miniszterelnök. Elnyert számtalan kitüntetést, köztük a Mária Terézia-rendet s vele a bárói címet, a gyalogsági tábornoki rangot - de az utókor figyelmét mégsem. Tudományos életrajz írására magam sem vállalkoznék, márcsak azért sem, mert élete három évtizede egy a honvédség és a Honvédelmi Minisztérium történetével, azt pedig megírták már, s bár újraírása aktuális lenne, nem illeszkedhetne egy életrajz keretébe, a törvények, adatok, felépítés, alakulatok és katonai problémák részletezése elnyomná a miniszter személyiségét. Azt regényes életrajz bonthatná ki, s ez nem a mi terepünk -ne essünk a publicisták hibájába, akik áttévednek a tudományos történetírás mezejére. Az alábbiakban vázlatos képet szeretnék adni Fejérváry pályájáról, arról, hogyan lehetett elnyerni egy magyarnak a mogorva Ferenc József rokonszenvét, gyors karriert csinálni ott, ahol már egy évvel korábbi előléptetés, „außer der Rangtour" is különös kegynek számított. Nem volt Fejérváry szürke törtető, szerette az életet, a kalandot, a pénzt és a pompát, a harcot és az utazást, a szép nőket és a jó lovakat, de mindenekelőtt mégis az érdekelte - hogyan lehet Ferenc József kegyeibe férkőzni? S ezt a célját el is érte. * Köszönetet kell mondanom az Osztrák-Magyar Akció Alapítványnak, amely lehetővé tette, hogy az életrajzhoz szükséges bécsi kutatásokat elvégezzem. Köszönet illeti a Hadtörténeti Intézetben dolgozó kollégáimat, mindenekelőtt Bonhardt Attila alezredest, az Intézet bécsi kirendeltségének volt vezetőjét és a Kriegsarchiv levéltárosait, főnöküket, Peter Broucek udvari tanácsost, kiknek segítsége nélkül nem is gondolhattam volna az életrajz megírására. Tudomásom szerint az első Fejérváry életét ismertető kiadvány Körösi László: Fejérváry Géza báró c. írása. (Budapest, 1896. Kortörténeti Könyvtár XXII. füzet.) Ezt nyilván Fejérváry vagy hívei inspirálták, és nem sokkal az ellenfele, Kasics Péter által folytatott sajtókampány után, feltehetőleg annak ellensúlyozására készült. Hamarosan megjelent horvát fordításban is. Tiszti kinevezésének 50 éves jubileumára publikáltak egy hivatalos jellegű életrajzi méltatást. Báró Fejérváry Géza cs. és kir. táborszernagy, m. kir. honvédelmi miniszter. Pozsony, 1901. [Az összeállító, Vághó Ignác nevének feltüntetése nélkül.] Ennek változatát közli: A Ludovika Akadémia Közlönye, 1901. 743-852. o. Németül Rudolf Kiszling írta meg rövid életrajzát a Neue Österreichische Biographie ab 1815 - Grosse Österreicher sorozat XII. kötetének, Wien, 1957. Magyarul újabban a „Honvédelmi miniszterek 1848-1994" c. összeállításban jelent meg 4 oldalas életrajza. (Budapest, 1994.) Nagyobb munkákat csak kormányának szenteltek. Halálakor számos pesti és bécsi újság közölt érdekes adatokat tartalmazó nekrológot. A vele foglalkozó irodalmi publicisztikából utalnék Krúdy és Mikszáth írásaira, továbbá Marczali Henrik cikkeire (Pesti Napló, 1928. július-augusztus), Kun Andor emlékezésére. (Magyar Hírlap, 1937. június 27.)