Hadtörténelmi Közlemények, 118. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2005)
3. szám - Tanulmányok - Bárány Attila: Angol lovagok a nikápolyi csatában. - 2005. 517. p.
angol dinasztiába: második gyermekét, leányát, szokatlan módon, nem a saját családjából vett néven kereszteltette meg, hanem az angol királynő nevét, Philippát választotta. Azt, hogy milyen karriert futott be az angol udvarban Coucy, illetve, hogy mennyire számított rá politikai terveiben az angol kormányzat, az is bizonyítja, hogy a tekintélyes birtokokon kívül 300 londoni márkás évjáradékot kapott, továbbá a Térdszalagrend Lovagjává avatták, amivel a Plantagenet-dinasztia legbensőbb körébe nyert bebocsáttatást. (Akkoriban még igen kevés külföldinek adatott meg e magas hegy.)255 Mindezen kívül Edward Enguerrandra ruházta a fogságában lévő II. János francia király váltságdíjának első részleteként az angoloknak átadott Soissons grófságát. (Coucy így az angol király kegyéből lett francia pair, Soissons és Marie grófja, valamint hatalmas, stratégiai fontosságú területek ura a kontinensen is.). Leánya rögtön születése után angol főrendi címet kapott, saját jogán Oxford grófnőjévé emelték. Nem csoda, hogy Coucy a következő évtizedekben olyannyira „anglicizálódott," hogy maga is részt vett chevauchée-kban, a francia területeket pusztító szisztematikus rabló hadjáratokban, illetve angol-francia seregei, sénéschalja, Chanoine de Robersart vezetésével, éveken keresztül szolgáltak angol zsoldban franciaországi hadi vállalkozásokban.256 A kontingens több tagja feltehetően részt vett Coucyval a nikápolyi hadjáratban is, így jutunk el Coucy révén a Nikápolynál harcoló angol lovagokhoz. Ez annál is inkább feltehető, mivel Coucy kompániái, sokszor angol zsoldosokkal közösen, éveken át harcoltak az itáliai hadszíntereken, s a báró valószínűleg maga is angolokat alkalmazott. A legismertebb angol condottiero, Sir John Hawkwood („Giovanni Acuto") például többször is szövetkezett Coucyval, s lehetséges, hogy Coucy csapatai már akkoriban is kiegészültek jó néhány angollal.257 Coucy közösen harcolt például a Hawkwood vezette Fehér Csapattal (White Company) Bernabo és Galeazzo Visconti ellen a Szentszék érdekeinek védelmében. Ugyancsak együtt hadakozott a Zöld Gróffal, Európa legendás lovagjával (le Conte Vert), VI. Szavojai Amadéval, aki hasonlóképpen angolokkal töltötte fel kompániáját.258 1373 áprilisában például Hawkwood és Coucy túlnyomórészt angol, a pápa által fizetett zsoldosai győzték le a német Hannes Baumgarten („Annichino Bongardo") condottiero vezette Visconti-hadakat a montichiari csatában. A pápaság zsoldjában álló angol-szavojai sereg egyik vezére volt Coucy akkor is, amikor 1373 augusztusában ostrom alá vették Piacenzát.259 A források akkor is tudósítanak arról, hogy seregében angolok szolgáltak, amikor Elzászban és Svájcban Habsburg örökségéért hadakozott; a német források Engländer néven is illetik katonáit.260 Ettől kezdve az angol forrásokban angol néven szerepel: Ingelram, Earl of Bedford, K. G. [Knight of the Garter, a Térdszalagrend lovagja]. 256 Chanon/Chanoine de Robersart ugyan franciaországi nemes volt, de akár angolnak is titulálhatnánk, hiszen önállóan is szerepelt a francia hadszíntereken angol szolgálatban, és saját, szerződéses zsoldosokból álló kompániája minden bizonnyal angolokból állott, mivel akkor, az 1370-es években, már több, mint egy évtizede Angliában volt urával, Coucyval, akit feltehetőleg Nikápolyba is elkísért. Savage, 427. o. Coucy a későbbiekben „francia" báró lett, s lemondott a Térdszalagrendről, de örökölt angliai birtokait megtartotta. 257 Hawkwoodra 1. Michael Mailett: Mercenaries and their Masters. Warfare in Renaissance Italy. London, 1974. főleg 39-67. o. és passim. 258 1366-os gallipoli-bulgáriai keresztes hadjáratán a seregének egyik vezetője az angol nemes Sir Ralph Bassett volt. Luttrell, 1988. 141. o. 259 Joseph Jay Deiss: Captains of Fortune. New York, 1966. 127. o. 260 Savage, 435-438. o.