Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2007)
2. szám - Vita - R. Várkonyi Ágnes: Történetírás, kritika és emlékezet 623-648
ról annyit említ, hogy oka volt „titkos követség Apafi fejedelemtől", de milyen ügyben, arról egyetlen szót sem ír. Csakhogy előkerültek a Murányból a fejedelemnek és apjának, a kancellárnak küldött levelei, ezekből és más egykorú forrásokból kiderült, hogy a Wesselényi-szervezkedésnek nevezett politikai vállalkozás fontos tanácskozásai zajlottak. Ezeken főbenjáró döntésekről volt szó, és Bethlen is beszédet mondott. Felmérték a nemzetközi erőviszonyokat, tárgyaltak a Habsburg központi kormányzattal, döntöttek, hogy külön megállapodást kötnek a törökkel a portyázásokkal folyó rablások és hódoltatások kivédésére, és többek között megállapodtak, hol legyen a Királyi Magyarország és Erdély határa, ha „a török iga alól megszabadulnak". 52 Mindezt nem feledékenységből hallgatta el Bethlen Miklós. Bécsi fogságában 1708 után az Önéletírásán dolgozó, a hatvanas évei második felében járó Bethlen emlékezete kitűnő. Mégis azt írja erről az időről, 1666-ról, hogy nem csináltak mást, mint szörnyű ivászat, muzsika, tánc, vadászat tobzódásában életek, a többiekkel együtt végigrészegeskedte az ott töltött időt, udvarolt és mulatott reggeltől estig. A gyanútlan kutató, ha szó szerint veszi, képtelen és durva tévedés áldozata lesz. Nemcsak lemond a valóság megközelítésének több lépéséről, hanem kreál egy nemlétezett történelmet. További változatos példák ismertetését mellőzve, csupán annyit jegyzek meg, hogy a tudatos elhallgatás is a bonyolult múlt egyik fontos valóság része. Régi igazság: nemcsak az a fontos, ami történt, hanem az is, ahogy az emberek átélték azt. Ezek után Brodarics művének emlékezésregiszterét áttekintve, érdemes rá felfigyelni, hogy miről nem írt a terjedelmes országjellemzésben és az előzményeket tágasan részletező oldalakon. Nincs szó az 1514. évi parasztfelkelésről s annak szociális következményeiről. Nincs nyoma a reformációnak, mintha a hitújítás meg sem érintette volna Magyarországot. 1522 szeptemberében a török elleni háborút szorgalmazó Adorján pápát felkereső magyar diplomáciai követséget Brodarics vezette, és elragadtatással számolt be a Szentszék törökellenes terveiről, és arról, hogy a pápa százezer aranyat ajánlott fel. Nyomát is hiába keressük. S ami a leginkább különös: az 1523. október 15 - december 16. között Bécsújhelyen és Pozsonyban zajló nemzetközi konferenciára még csak nem is utal. Annak ellenére, hogy a konferenciáról és a közben tartott titkos megbeszélésekről részletes naplót vezető humanistával, Krzysztof Szydlowiecki lengyel kancellárral Brodarics jó kapcsolatban volt. A páratlanul gazdag információkat tartalmazó napló szerint már akkor nyilvánvaló volt, hogy a szultán Magyarország ellen készül hadjáratot indítani, s az ország gyenge, és szervezetlen ahhoz, hogy kivédje. A királyról közölt kép lesújtó: „erkölcseit tekintve megromlott", erőtlen, meggondolatlanul osztogat adományokat, lakosztályába bárki beléphet, és „mindenki, a sok belépő előtt is mezítelen testtel mutatkozik. Asztalánál nincs semmi rend..." A tanácskozásokon megpróbálták leküzdeni az európai hatalmak érdekellentéteit, kidolgozták a belső reformokat, eltervezték az ország védelmének megújítását, és számba vették, mennyi katonát, fegyvert és pénzt ajánlottak fel a külső országok. 53 Brodarics, minderről tudhatott, de nem ír róla, vagy másként ír róla. Lengyelország például a tanácskozás szerint azért kényszerült békére a 52 Bethlen Miklós Önéletírása. (S. a. г. V. Windisch Éva.) Budapest, 1955. 217-216. o. Bethlen Miklós levele Bethlen Jánosnak, Apafi Mihály fejedelemnek, Teleki Mihálynak 1666. július 8 - augusztus 18. között. In: Bethlen Miklós levelei. (Összegyűjt., s. a. r. Jankovics József.) Budapest, 1987. I. k. 136-148. o. 5 Szydlowiecki napló, 22. passim, 257. о.