Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2007)
2. szám - Vita - Hermann Róbert: Megírható-e az 1848-49-es csaták története, avagy az 1848-49-es hadtörténetírás problémái 649-686
HERMANN RÓBERT MEGÍRHATÓ-E AZ 1848-49-ES CSATÁK TÖRTÉNETE, AVAGY AZ 1848-49-ES HADTÖRTÉNETÍRÁS PROBLÉMÁI Előzetes megjegyzések Mohács kapcsán Gyáni Gábor vitaindítójában a mohácsi csata két, kiváló szakembertől, Szakály Ferenctől és Perjés Gézától származó leírásai kapcsán veti fel a kérdést, hogy megírható-e hitelesen egy csata története? A nagy elméleti jártasságról s a legújabb nemzetközi szakirodalomban való tájékozottságról tanúskodó tanulmányt olvasva először némileg elszomorodtam. Elsősorban azért, mert nem korrekt eljárás két olyan historikusan köszörülni a nyelvünket, akik már nem tudnak válaszolni, már csak azért sem, mert a mohácsi csatáról az utóbbi években két újabb, új szempontokat felvető rekonstrukció is született Négyesi Lajos, illetve B. Szabó János tollából. Elszomorodtam azért is, mert Perjés csatarekonstrukciójáról a Gyáni által felhozott kifogások zömét már olvastam Barta Gábor, Kubinyi András, Marosi Endre és Szakály Ferenc cikkeiben - ugyanakkor a vitaindítóban egyetlen hivatkozás sincs ezekre az írásokra. Nota bene, sem Szakály, sem Perjés nem egyetlen szemtanúi beszámoló alapján írta meg a maga csatarekonstrukcióját, hiszen használták a török kútfőket is, és Istvánffy Miklós és Heltai Gáspár munkái, valamint a Verancsics Antal hagyatékában fennmaradt „Memoria rerum" is megőrzött néhány, nyilvánvalóan szemtanúktól származó információt - még ha maguk a szerzők nem is voltak szemtanúi az eseményeknek. Hozzáteendő, hogy akadnak még, Brodarics Istvánénál ugyan szűkszavúbb szemtanúi beszámolók, s nagy valószínűséggel mind a XVIII-XIX. századi forráspublikációkban, mind a Mohács utáni időszak kiadatlan iratanyagában is lehetne még találni ezt-azt a csatáról. Nem tartom szerencsésnek a Gyáni által felhozott példát azért sem, mert a mohácsi csatával kapcsolatos megválaszolatan megválaszolhatatlan kérdések felsorolása nem alkalmas arra, hogy rajtuk demonstráljuk általában a hadtörténeti (s bármilyen más) események elmondásának nehézségeit vagy lehetetlenségét. Nem akarom itt megismételni mindazt, amit Veszprémy László hozzászólása fejteget, de kétségtelen, hogy a XVI. század közepétől még a nyugati államok történetéhez képest igen forráshiányos magyar történelemben is sokkal nagyobb mennyiségű kútfő áll rendelkezésünkre egy-egy esemény elmondásához, mint korábban, s például a mezőkeresztesi, a szentgotthárdi vagy a zentai csata történetének megírásánál (a nagyobb várostromokat nem említve) sokkal több a szemtanúi beszámoló, mint Mohács esetében. A XVIII. századi dinasztikus, a francia forradalmi és napóleoni háborúk vagy akár saját kutatási korszakom, az 1848— 49-es magyar szabadságharc esetében pedig a kiadott és a levéltári anyagban tájékozódó Négyesi Lajos: A mohácsi csata. Hadtörténelmi Közlemények (a továbbiakban: HK), 1994. 4. sz. 62-79. o.; B. Szabó János: A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom." I. rész uo. 2004. 2. sz. 443-474. o., II. rész uo. 2005. 3. sz. 573-624. o. 2 " Mohács emlékezete. (Szerk. Kiss Károly és Katona Tamás.) Budapest, 1976., 1979. 3 Veszprémy László: A középkori hadtörténetírás és forrásai. HK 2006. 2. sz. 517-523. o.