Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2007)
2. szám - Vita - Hermann Róbert: Megírható-e az 1848-49-es csaták története, avagy az 1848-49-es hadtörténetírás problémái 649-686
hogy a pákozdi siker nem az Országos Honvédelmi Bizottmány, hanem Batthyány szervezőmunkájának eredménye volt. 137 Magával Pákozddal kapcsolatban viszont úgy tűnik, hogy inkább taktikai döntetlenről, mint a hadjárat sorsát eldöntő győzelemről beszélhetünk. Az osztrák források bevonása után nem látszik tarthatónak az a korábbi állítás, amely szerint a fegyverszünetet Jellacic kezdeményezte volna; a fegyverszüneti egyezmény szövegének vizsgálata pedig azt mutatja, hogy Jellacic - ellentétben a propagandisztikus okokból hangoztatott magyar állítással szemben - nem szegte meg az egyezményt, amikor elvonult Győr irányába. Urbán Aladár irányította rá a figyelmet arra, hogy Jellacic visszavonulása valóban taktikai jellegű volt, mert a bán október elején támadni akart, s ebben a bécsi forradalom akadályozta meg. 138 A létszámviszonyok vizsgálata révén derült ki, hogy Jellacic üldözésének és a horvát hadsereg megsemmisítésének már 1848. október elején sem voltak komoly esélyei, s hogy Schwechatot a magyar szabadságharc egyik legszerencsésebb csatájának kell tartanunk, mert kevésen múlt, hogy a magyar fősereg katasztrofális vereséget szenvedjen. 139 Az újabb hadtörténeti irodalom szerint 1849. január elején Görgei felvidéki hadjárata komoly szerepet játszott a cs. kir. fősereg támadásának leállításában, mert Windisch-Grätz emiatt nem mert elmozdulni Pestről, amikor pedig Görgei az őt üldöző cs. kir. csapatok gyűrűjébe került volna, a többi magyar hadtest, főleg Perczel akciói rémítették meg Windisch-Grätzet annyira, hogy visszarendelje a Görgeit üldöző csapatokat. 140 A tavaszi hadjárat sikerét korábban lebecsülő nézetekkel szemben ma úgy látjuk, hogy a Görgei vezette fősereg az ellenséges főerők kiszorításával többet ért el, mint azt az adott erőviszonyok mellett várni lehetett volna. Annál is inkább, mert Kossuth a tavaszi hadjárat második szakaszában számított a Bem vezette, Erdélyből kirendelt csapatok Pest alatti megjelenésére, s mint közismert, erre nem került sor. A létszámát és tüzérségét tekintve erősebb ellenfél támadó hadjárattal történő kiszorítása olyan teljesítmény volt, amely ellentmondott a korabeli stratégiai szabályoknak. A tavaszi hadjárat azon korábbi interpretációja, amely szerint az ellenséget „csak" kiszorítani sikerült, megsemmisíteni nem, már csak azért is furcsa, mert e nézet képviselői nem hasonlóképpen summázható erdélyi hadjáratáról felsőfokokban szóltak. A katonai és politikai vezetés, a hadsereg és a politika viszonyáról az újabb kutatások révén szintén más képpel rendelkezünk. Ezek alapján úgy tűnik, hogy Görgei sokat emlegetett váci nyilatkozatának politikai állásfoglalása semmiben sem különbözött Kossuth akkori nézeteitől, hogy a feldunai hadtest nem az ellenséggel való megegyezésre ajánlkozott fel a nyilatkozatban, hanem éppen ellenkezőleg, az áprilisi törvények esetleges feladása ellen tiltakozott. 141 Urbán Aladár: Pákozd, 1848. Budapest, 1984.; Uő: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Budapest, 1986. 138 Urbán Aladár: Batthyány Lajos és a vasi fölkelősereg 1848 szeptember-októberében. HK 1985. 4. sz. 786-800. o. 139 Lásd erre a 113. jegyzetet. 140 Boros, 1975.; Hermann Róbert: A feldunai hadtest kapcsolata a politikai és katonai vezetéssel az 1849. évi téli hadjárat időszakában. Századok, 1997. 5. sz. 1101-1156. o. 141 Hermann Róbert: Görgei Artúr váci nyilatkozata. HK 1988. 2. sz. 247-294. o.