Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2007)
2. szám - Vita - R. Várkonyi Ágnes: Történetírás, kritika és emlékezet 623-648
R. VÁRKONYI ÁGNES TÖRTÉNETÍRÁS, KRTIKA ÉS EMLÉKEZET* Posztmodern célkeresztben a mohácsi csata - mondhatnám hatásvadászó változatban megfogalmazva, de erre nincs szükség, mert Gyáni Gábor vitaindító előadása izgalmas, fontos kérdésekkel foglalkozik. Ismeretes, hogy Hayden White-nak a posztmodern történetszemlélet alapelveit az előzmények után összefoglaló műve, a Metahistory: The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe 1973. évi megjelenése idején nagy feltűnést keltett a kutató, a gyakorló történészek kritikái miatt is. Azóta fellendült az episztemológiai irodalom, és nyilvánvaló Keith Jerkins megállapítása: a posztmodernizmus nehéz közeg. 2 Alapelve, hogy a történelem nem más, mint a múlt tényei alapján a történészek diskurzusaiban kialakított narratívum, következésképpen a történelem nem azonos a múlttal, kevéssé érvényesül a hagyományos vagy a különböző modern irányzatok jegyében dolgozó történetírói gyakorlatban. Ezért is jelentős fejlemény, hogy a Hadtörténelmi Közlemények kerekasztal beszélgetését a hadtörténetírás elméleti kérdéseiről a posztmodern szemlélet avatott legjobb magyarországi szakértője, a XX. század kutatója a középkor és a kora újkor határán történt esemény, a mohácsi csata történeti leírásai elemzésével indította. Három jelentős írást vetett mikroszkopikus vizsgálat alá. Brodarics István (1470 k.— 1539), a kortárs és a két XX. századi történetíró, Szakály Ferenc (1942-1999) és Perjés Géza (1917-2003) leírásait a mohácsi csatáról abból a szempontból vizsgálja, hogy mennyiben igazolják a teória érvényességét. „A csata eseménye szolgál elméleti tépelődésünk empirikus bizonyító (!) anyagául." Kérdései nagyon is időszerűek, átfogó jellegükkel messze túlmutatnak a hagyományosan értelmezett hadtörténeten. Vajon a történeti esemény a forrásokból egyáltalán megismerhető-e? Elbeszélhető-e egy esemény vagy eseménysor „hitelt érdemlő módon"? 3 Valójában a „kihívás" a történettudomány ismeretelméleti alapkérdését rejti magában. Kísérletnek sem mindennapi, hogy ez az általános történetelméleti kérdés posztmodern interpretációban, a mohácsi csata ürügyén került annyi korábbi vizsgálat, kétely, elemzés után ismét mérlegre. 4 *A „Történetírás - hadtörténetírás. Paradigmák, utak és módszerek" címmel a Hadtörténeti Intézet 2005. október 7-én megrendezett vitaülésén elhangzott hozzászólás bővített, dokumentált változata. 1 A vita áttekintése Gyáni Gábor vitacikkében jelzett irodalom. Különösen Gyáni Gábor: Történelem: tény vagy fikció? In: Uő: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest, 2000. 48-70. o. Továbbá: Deák Ágnes: A történelem, mint veszélyeztetett faj? Viták a posztmodern történetírásról. Aetas, 1994/3. sz. 155-161. o. Sajnálom, hogy a vitán Deák Ágnes nem volt itt. " Keith Jenkins: Rethinking History. Routledge, London-New York, 1994. 59. o.; Uő: On 'What is History? From Carr and Elton to Rorty and White. London, 1995. 3 Gyáni Gábor: Elbeszélhető-e egy csata hiteles története? Metatörténeti megfontolások. Hadtörténelmi Közlemények, 119 (2006), 121. o. A mohácsi csata történetének historiográfiája: Mohács. (Szerk. B. Szabó János.) Budapest, 2006.