Hadtörténelmi Közlemények, 120. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 2007)
2. szám - Krónika - In memoriam Temesváry Ferenc 1931-2006 (Töll László) 711-712
E számunk tartalmából „Jelen tanulmány célja épp az volt, hogy az Árpád-kor hadtörténetének egy szeletét áttekintve rávilágítson arra, hogy a rég meggyökeresedett vélemények asszociációs háttere jelentősen bővíthető, s így a nagyon hiányos és nem is kifejezetten dokumentációs célzattal készült forrásanyag utalásai nem kevésbé megalapozott, ámde a korábbiakkal akár szöges ellentétben álló vélemények megfogalmazására is módot adhatnak - például az Árpád-kor csatái esetében. Mivel a források töredékessége miatt minden ilyen értelmezés végeredményét túlnyomó részben az értelmezés mögött álló asszociációs háttér szabja meg, bár a különféle hipotézisek igazolására nyilván nincs minden kétséget kizáró mód, mindebből remélhetőleg kitűnik, hogy önmagában sem egy „nyugati" sem egy „keleti" nézőpontot nem tekinthetünk relevánsabbnak a másiknál..." (B. Szabó János: Az Árpád-kor csatái a steppei népek hadviselésének tükrében.) „Posztmodern célkeresztben a mohácsi csata - mondhatnám hatásvadászó változatban megfogalmazva, de erre nincs szükség, mert Gyáni Gábor vitaindító előadása izgalmas, fontos kérdésekkel foglalkozik. Ismeretes, hogy Hayden White-nak a posztmodern történetszemlélet alapelveit az előzmények után összefoglaló műve, a Metahistory. The Historical Imagination in Nineteenth-Century Europe 1973. évi megjelenése idején nagy feltűnést keltett a kutató, a gyakorló történészek kritikái miatt is. Azóta fellendült az episztemológiai irodalom, és nyilvánvaló Keith Jerkins megállapítása: a posztmodernizmus nehéz közeg. Alapelve, hogy a történelem nem más, mint a múlt tényei alapján a történészek diskurzusaiban kialakított narratívum, következésképpen a történelem nem azonos a múlttal, kevéssé érvényesül a hagyományos vagy a különböző modern irányzatok jegyében dolgozó történetírói gyakorlatban. Ezért is jelentős fejlemény, hogy a Hadtörténelmi Közlemények kerekasztal beszélgetését a hadtörténetírás elméleti kérdéseiről a posztmodern szemlélet avatott legjobb magyarországi szakértője, a XX. század kutatója a középkor és a kora újkor határán történt esemény, a mohácsi csata történeti leírásai elemzésével indította... A teljesebb forrásanyag és a maradéktalanul számba vett szakirodalom alapján is korai lenne lezárni a múlt sokoldalú, sohasem teljes, de mindig is új meglepetésekkel szolgáló megismerésének lehetőségeit. Hayden White értelmezésében „a történelem terhe" lenne a magyar történelem is? Ennek jegyében hogy idézzek ismét költőt. Először olvasva A történelem terhét, Babits szavai jutottak eszembe. Az esti kérdésből a múltról, „melynek emléke teher is, de kincs is." (R. Várkonyi Ágnes: Történetírás, kritika és emlékezet.)